Századok – 1996
Közlemények - Makkai Béla: A magyar kormányzat „Bosniai actio”-ja (1909–1919) II/341
354 МАК KAI BÉLA a Balassához intézett életveszélyes ultimátumot11 0 és az imént idézett felhívást követően. (Erre utal, hogy Thallóczy Lajos, mint az annektált tartományok egyik főtisztviselője nem kockáztatta azt a veszélyt, hogy Margitai József részére ingyenjegyet biztosítson iskolalátogatásaihoz, mondván, hogy „... az engedélyezés politikailag határozottan nagy port verne fel."11 1 ) Az egyesület az események hatására átértékelni kényszerült a saját helyzetéről és az akció esélyeiről korábban kialakított álláspontját, megállapítva, hogy a muzulmán-magyar barátság, amelyre az akcióban leginkább támaszkodni kívántak nem több üres frázisnál. („Olyan embernek néznek bennünket, kiknek barátsága nem hasznos, ellenségeskedése nem ártalmas.")11 2 Mindezt belátva a konzekvenciát csak egyféleképpen lehetett levonni — mint ahogy a Szlavóniai Akció esetében is —, nevezetesen, hogy az akció fejlődése csupán a felmutatott erő, a kivívott befolyás és az elért sikerek alapján képzelhető el. A magyarság boszniai súlyát politikai eszközökkel: Stadler érsek ellenlábasainak, a Banja-Luka-i és mosztári ferences püspököknek az anyagi és erkölcsi támogatásával is,113 s a már korábban elhatározott114 ösztöndíj-akció kiteljesítésével11 5 kívánták növelni. Hasonló megfontolásból, a társadalmi vezetőréteg „kitermelésének" szándékával vette kezdetét a középiskolai tanfolyam megszervezése is.11 6 A magasabb képesítést nyújtó magyar iskola létrehozása mellett több érv is szólt. Igaz ugyan, hogy a Julián-Egyesület már 1910-ben sürgette a bosznia-hercegovinai és az anyaországi elemi- és középiskolai bizonyítványok egyenértékűsítését,11 7 ezzel elvileg'elhárult volna az akadály a Julián-iskolát járt magyar és nem magyar gyerekek magyarországi továbbtanulása elől. A szülők azonban érthetően idegenkedtek attól, hogy kiskorú gyermekeik számára a távoli és költséges továbbtanulást válasszák, még azok a családok is, amelyek nem zárkóztak el attól, hogy a későbbiek során egy Julián-ösztöndíj jóvoltából magyarországi felsőoktatási intézménybe írassák gyermekeiket. A délszláv gyermekek magyarországi továbbtanulásához szükséges biztos nyelvtudás megszerzésének szempontja is a szarajevói középiskola gondolatát erősítette. A zsákutcás (csonka) magyar iskolai struktúra fennmaradásának megvolt az a veszélye is, hogy a nem anyanyelven végzett középiskolában a magyar fiatalok is elfordulnak saját kultúrájuktól és nemzetiségüktől, mint ahogyan ez az eszéki horvát középiskolákba íratott horvátországi magyar ifjakkal megtörtént.11 8 U-gyancsak a horvátországi akció történetéből ismeretes, hogy a MAV Igazgatóság részben azért kezdeményezte polgári iskolák felállítását a társországokban, hogy alkalmazottjai —- a horvát középiskolák asszimiláló hatásaitól is tartva — gyermekeik anyanyelvű továbbtanulása kedvéért ne hagyják el horvátországi állomáshelyüket. 11 9 A középiskola terve tehát több szempontból is indokoltnak látszott; s a bosnyák főváros két magyar iskolájának tanulólétszáma (összesen 450 fő) arra utalt, hogy elegendő jelentkezőre számíthatnak.120 Az 1913 áprilisában helyszíni szemlét tartó Buzássy Ábel, (az egyesület pécsi főmegbízottja) azonban mindössze 7 jelentkezőt regisztrált, hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a potenciális létszám a tanfolyam beindulása esetére valószínűsíthetően 20-25 fő, így életképes intézményt
