Századok – 1996

Közlemények - Makkai Béla: A magyar kormányzat „Bosniai actio”-ja (1909–1919) II/341

KÖZLEMÉNYEK Makkai Béla A MAGYAR KORMÁNYZAT „BOSNIAI ACTIO"-JA (1909-1919) A múlt század végén tömegessé vált magyarországi kivándorlás ellensúlyozására a kormányzat „Аг idegenben élő magyarság nemzeti gondozása" néven akciót indított. A század elején az Egyesült Államokba, Romániába, Bukovinába, Horvátországba és Bosznia-Hercegovinába szakadt magyarság nemzeti tudatának ápolására, elsősorban egyházi és kulturális életének megszervezésére. Az akciók voltaképpen az emigráltak későbbi hazatelepedését kellett volna hogy előkészítsék, a délszláv tartományokban azonban — a „magyarság balkáni hivatásá"-ra tekintettel — a kormányzat még szorgalmazta is a kivándorlást. így jött létre az Árpádoktól Mátyás királyig szoros államjogi kötelékekkel hazánkhoz kapcsolódó délszláv tartományok féltucat népesebb magyar közössége a századfordulón. A Boszniában indított program megvalósítója a Horvátországban már évek óta eredményes Julián-Egyesület volt, amely nagy tapasztalatokkal rendelkezett az iskolaállítás és a közművelődés szervezése terén; tanítói kara beszélte a fogadó ország nyelvét; a jól szervezett adminisztráció, a kormány-kapcsolatok és anyagi források e sokrétű és kényes feladatra szinte predesztinálták az egyesületet. Az akció szervezői azonban a horvátországi viszonyoktól eltérően itt nem számíthattak a magyar nagybirtokosok és bérlők, az autonómiát élvező református egyház és a befolyásos Magyar Államvasutak támogatására, legfeljebb a közös pénzügyminisztérium egy-egy főtisztviselőjére (mindenekelőtt Thallóczy Lajosra), akik a történelmi tradíciókra hivatkozással Kállay Benjámin Bosznia-politikáját kívánták folytatni, s az osztrák túlsúllyal szemben a magyar érdekek következetes érvényre juttatását tekintették főfeladatuknak az 1908-ban annektált Bosznia-Hercegovinában. Munkám célja, hogy bemutassam, miként sikerült a különböző magyar közösségeknek a magyar kormány támogatásával megteremtenie az anyanyelvű oktatás intézményeit (az óvodától a gimnáziumig), s a boszniai naptár, népkönyvtárak és különböző kultúregyletek létrehozásával biztosítani a nemzeti nyelv, hagyomány és kultúra megőrzését. Az annektált tartományokban élő magyarság spontán asszimilációja ellenében tett önvédelmi jellegű intézkedéseken kívül szólnunk kell arról a nagyhatalmi ihletésű ösztöndíj-akcióról is, amelyet ugyancsak a Julián-Egyesület indított azzal a céllal, hogy magyarbarát vezetőréteget teremtsen muzulmán bosnyák ifjak, illetve hercegovinai ferences növendékek magyarországi iskoláztatásával.