Századok – 1996
Tanulmányok - Romsics Ignác: A brit külpolitika és a „magyar kérdés” 1914–1946 II/273
A BRIT KÜLPOLITIKA ÉS A „MAGYAR KÉRDÉS" 1914-1946 3 297 könnyű lett volna érvényesítésük. A brit vezető köröknek ez a magyar határokkal kapcsolatos megosztottsága a békeszerződés ratifikációja után is megmaradt, s ez a status quo védőinek és a revízió támogatóinak egyaránt politikai hátteret biztosított.62 3. A magyar revizionizmus megítélése, 1922-1941 A békeszerződések aláírása utáni években a Közép- és Kelet-Európával szembeni brit külpolitikát három irányzat befolyásolta. Az ún. New Europe-kör gondolkodását, amely a háború alatt a nemzetállami koncepció diadaláért, a békekonferencián pedig az új államok minél kedvezőbb határaiért harcolt, továbbra is régi keletű német- és magyarfóbiájuk határozta meg. Ez a csoport Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia szilárd védelmi övezetté formálására és arra törekedett, hogy e csoportosulás élére állva Nagy-Britannia vállaljon aktív Schutzmacht-szerepet. Velük szemben álltak az ún. liberál imperialisták (Milner, Drummond, Amery, Smuts) és maga Lloyd George, akik 1918-ig a Monarchia korszerűsítésével rokonszenveztek, azt követően pedig a legyőzött államokkal szembeni méltányosabb elbánás szószólóivá váltak. Német vagy német-magyar veszélytől ez a kör — különösen az adott helyzetben — nem, vagy csak jóval kevésbé tartott. A „bolsevista bacilus" továbbterjedésének lehetősége viszont aggodalommal töltötte el a kör tagjait. Ezért ők nemcsak az új államok, hanem Németország és volt szövetségesei támogatását is a brit érdekek közé sorolták. S végül harmadikként említhetjük a Treasury, a Bank of England, s általában a londoni City képviselőit, akik a háború alatt talán kevésbé, a békében viszont annál befolyásosabb pressure groupot alkottak. Koncepciójukat szigorúan a gazdaságosság követelményét szem előtt tartva dolgozták ki, s ez azt mondatta velük, hogy a Közép- és Kelet-Európa, illetve Németország újjáépítésében való aktív szerepvállalás meghaladja Nagy-Britannia lehetőségeit; a háború utáni válság körülményei közepette rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat a brit világbirodalom szempontjából fontosabb területekre kell koncentrálni.63 E három koncepció eredője az 1920-as években egy olyan korlátozott felelősség- és kötelezettségvállalás lett, amelynek értelmében a térség gazdasági újjáépítésében Nagy-Britannia lehetőleg nem egyedül és közvetlenül, hanem más államokkal együtt, és különböző nemzetközi szervezeteken keresztül vett részt. „Erdekeink szempontjából — rögzítette a Curzont 1924-ben felváltó új külügyminiszter, Austen Chamberlain egy 1925-ös feljegyzésében — éles különbséget teszek Európa nyugati és keleti fele között, és ebből következőleg aközött is, hogy milyen befolyásra és beavatkozásra kell törekednünk ebben a két övezetben. Nagyjából azt mondanám, hogy Nyugat-Európában partnerek vagyunk, míg Kelet-Európában — összehasonlítva ezzel — szerepünk inkább a kíváncsi, de érdektelen baráté (disinterested amicus curice). A mi biztonságunk bizonyos körülmények között szoros kapcsolatban áll Franciaországéval, Belgiuméval vagy Hollandiáéval. Ám ha ez biztosított, nem hiszem, hogy példának okáért Romániáéval is szoros összefüggésben állna."64 Ez a „korlátozott felelősség- és kötelezettségvállalás", illetve — Chamberlain szavaival — „a kíváncsi barát érdekte-
