Századok – 1996
Tanulmányok - Rainer M. János: A fiatal Nagy Imre (1896–1921) II/229
A FIATAL NAGY IMRE (1896-1921) 263 az „ipari burzsoáállamok ellenforradalmi erői a szociáldemokrácia leple alatt a II. Internacionáléban tömörülnek". Összegzésül Nagy Imre természetesen az effajta ellenforradalmi „internacionálékba" vetett bizalmat „rettenetes öncsalásnak" minősítette, de tett egy érdekes megállapítást, egyben egyetlen utalást az orosz tapasztalatra: „az orosz forradalom bebizonyította, hogy a szegény-, kis- és középparasztság érdekei össze vannak nőve a városi proletariátuséval..,"11 3 Ami a kistulajdonos parasztság szerepét illeti a „szocializmusba való átmenet folyamatában" — ez a kérdés Oroszországban éppen 1921 elején került napirendre a hadikommunizmus, az azonnali nagy „ugrások" csődjével, s hamarosan kulcsfontosságúvá vált a NEP kidolgozása során. Feltehető, hogy a hazakészülődő Nagy Imre is tudott, érzékelt belőle valamennyit. Az sem érdektelen, hogy az azonnali győzelembe vetett hit — pedig a világforradalmi várakozások távolról sem múltak el 1921 elején, sőt a német forradalmi erjedés hatására még erősödtek is — még nyomokban sem mutatható ki az írásban. Mintha Nagy Imre ellenkező irányokban (is) kereste volna az utat, mint a magyar kommunisták Moszkvában Kun vezetésével ténykedő vezetői, akiknek optimizmusa éppenséggel határtalannak bizonyult. A cikkel egy időben már szervezték a szovjet-orosz területen tartózkodó szinte összes magyar kommunista hazatelepítését. 1921. március 15-én Nagy Imrét távirati úton Moszkvába rendelték114 , s ott közölték a „hazavezényléséről" szóló határozatot. Az O-roszországban maradt magyar kommunisták sorsát már 1920 nyarán a magyar kormánnyal kötött hadifogoly-egyezmény napirendre tűzte. Miután a lengyelszovjet háború befejeződött, a maradék transzportok hazaszállítását semmi sem akadályozta, kivéve a túszként visszatartott tisztekét. A Nagy Imréhez hasonló kommunista párttagok száma Oroszország-szerte mintegy 3400 főt tett ki (2100 tag és 1300 tagjelölt), ezenkívül többen — nem párttagok — szolgáltak még a Vörös Hadseregben is. A magyar agit-prop. osztályok 2. országos értekezlete 1920 szeptember végén a Moszkvába érkező Kun Béla beszámolója nyomán döntött úgy, hogy a párttagok a hadifogolyszállítmányokkal együtt térjenek haza Magyarországra. Kun kétezer „elvtársra" számított — vagyis a teljes párttagság nagyobb részére —, amely hazatérve „felforgatja a szakszervezeteket, megkezdi a sztrájkok szervezését s vezetését, előkészíti, majd pedig megkezdi a fegyveres felkelést".115 Ennek a korra — a németországi Märzaktion előtt — olyannyira jellemző akcionista optimizmusnak alapján kezdődött meg a szervező munka, amelynek eredményeképpen április közepéig ezernél többen indultak haza. Ebben a hullámban tért vissza Magyarországra Nagy Imre is. Csaknem ötesztendős oroszországi tartózkodása utolsó dokumentumaként még egyszer kitöltött egy „regisztrációs lapnak" nevezett káderívet, melyből így kiderül, hogy március 15-i irkutszki indulása után március 31-én már — és még — Moszkvában volt.116 A 32 pontos kérdőív azon kérdésére, milyen párt- vagy „tanácsmunkát" képes végezni, Nagy Imre „organizátor, adminisztratív, előadó" választ adott, a „szónoki tehetségét" tudakoló pontra viszont óvatosan így válaszolt: „Tartottam pol. jellegű előadásokat". (Hasonlóan az újságszerkesztésben való jártasságát firtató kérdésre: „írtam néhány cikket"). A kérdőív legfontosabb információja azonban a hazatérés pontos helyére
