Századok – 1996
Tanulmányok - Rainer M. János: A fiatal Nagy Imre (1896–1921) II/229
A FIATAL NAGY IMRE (1896-1921) 259 fejlődésével bekövetkező államhatalom megszűnéséig" tart. Ezeket a pontokat kézírással meg sem válaszolta, hanem csak gépelt verzióba írták be. Mindenképpen figyelemreméltó végül, hogy az orosz pártba való belépés kapcsán Nagy Imre két kérdőpontban is a kommunizmus humanizáló küldetését említette: egyetemesnek tudott mozgalomba lépett be, ugyanúgy, ahogyan az internacionalista egységbe, amelynek hivatása nem egyes országok, népek, hanem az egész emberiség sorsának megváltoztatása.10 4 Nagy Imrét Müller Ernő és Hanusy József bizottsági tagok ajánlásával s egyúttal jóváhagyásával vették fel a pártba. Nem telt bele egy hét, már a magyar agit-prop. szekció vezetőségi tagjának választották, jóllehet felvételi kérdőívén a maga számára alkalmas munkát éppen végzett tevékenységében jelölte meg: adminisztrátor. Müller Ernő azonban Moszkvába utazott, két másik pártvezetőségi tag a lengyel támadás hírére frontszolgálatra jelentkezett, Sík szerkesztőt ugyancsak Moszkvába rendelték. Az új pártvezetőség első feladatai egyikeként mindjárt felül is vizsgálta az éppen csak lezárt tagfelvételeket, sőt e célra különbizottságot hozott létre, melynek Nagy Imre is tagja lett. Eközben tovább végezte munkáját a magyar hadifoglyok nyilvántartása, különféle munkákra való irányítása, stb. terén. 1920 nyarán önéletrajza szerint a helyi VCSK — Osszoroszországi Rendkívüli Bizottság, a Cseka — kötelékébe vezényelték, aminek ugyan eredeti dokumentumokban nincsen nyoma, mint ahogyan beosztásának sem (a „razvedcsik"=felderítő szó, amellyel Nagy Imre feladatkörét meghatározta, valószínűleg nem jelentett többet „köz-csekistánál")105 . Talán a hadifoglyok egyes ügyei kerültek át a politikai rendőrség hatáskörébe azt követően, hogy a visszamaradott magyar tiszteket a szovjet kormány túszoknak nyilvánította a tanácsköztársaság vezetői elleni perek miatt. Nemigen képzelhető el ugyanis más terület az 1920-as Irkutszkban, ahol Nagy Imre, vagy bárki más magyar „felderítő tevékenységet" folytathatott volna, mint régi munkája, a hadifoglyok regisztrációja és ellenőrzése. Ettől a jobbára irodai munkától maradt ideje a pártmunkára is, amely egyelőre a kislétszámú pártszervezetben zajlott. Szélesebb körben a már említett „Forradalom" című hetilapban terjeszthette eszméit a magyar szekció: a környéken még mindig visszamaradt több ezer volt és tényleges hadifogoly körébe más magyar nyelvű nyomtatott sajtótermék nemigen kerülhetett, leszámítva az ugyancsak a szekción keresztül osztogatott brosúrákat, melyek Moszkvából érkeztek. E funkciónak megfelelően a lap elsősorban agitációval foglalkozott, magyarázta a bolsevizmus tanításait, közérthető „katekizmus" formában, híreket és hírmagyarázatokat közölt aktuális politikai eseményekről, s ismertette a pártszervezet rendezvényeit, életét. Valamennyi írást áthatotta az agitatív, felvilágosító szándék, ezért az írások többsége igen közérthetőnek szánt magyarázatokat vegyített érzelmi elemekkel, sok jelzővel, apokaliptikus képekkel. A „forradalom" fogalmát magyarázó írás például láthatóan két céllal készült (azonkívül, hogy a lap címválasztását indokolta): meg kívánta világítani a forradalmi erőszak jogosultságát és a (bolsevik) forradalom különbségét minden más hasonló erőszakos tömegmegmozdulástól. Meggyőző szándékának megfelelően a potenciális, tehát nem feltétlenül szimpatizáns olvasó forradalomértelmezését vette alapul, azt cáfolta. Az érvelés kényes pontja nyilván az „alkotmányforma"
