Századok – 1996

Tanulmányok - Rainer M. János: A fiatal Nagy Imre (1896–1921) II/229

Rainer M. János A FIATAL NAGY IMRE (1896-1921)* Nagy Imre a millennium évében, 1896. június 6-án született Kaposvárott. Születési anyakönyvi bejegyzésében június 7-e szerepel, mert ezen a napon jelentették be születését.1

Csaknem hatvanegy évvel később, 1957. április első napjaiban, a romániai Snagovban, házi őrizetben látott hozzá — töltőtollal, szinte pontosan negyvenöt fokos szögben megdöntött betűkkel, leggyakrabban a századforduló közigazgatási iratain látható írásképpel — önéletrajza megírásához. Önéletírását irodalmi igényeket sejtető címmel látta el: „Viharos emberöltő". Alcíme: „(élettörténetem vázlata)". Első mondatát — „1896. június 7-én születtem Kaposváron."2

— vázlattal, de inkább egy készülő tanulmány vázlatával folytatta: , A milleneumi Magyarország társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális viszonyai. Somogy vármegye közállapotai. Kaposvár társadalmi, politikai és kulturális képe. A vármegye és a város múltja, népe, tája, rövid áttekintés." Apja nevét, származását megint a gyakorlott önéletrajzíró szinte körülményes pontosságával rögzítette: , Apám, Nagy József Somogy megyében, a nagyatádi járásban lévő Kónyi (ma: Ötvöskónyi) községben született 1869-ben." Majd az eklektikus stílustól megint eltérve, leginkább idős parasztemberek élő beszédére emlékeztető fordulattal folytatta: „Apám, mint később régi iskolatársai elmesélték, derék legény volt, szép ember, szerették a lányok, sok szeretője volt. A Jóskát mindenki szerette."3 A hatvanegy éves Nagy Imre 1957-ben „élettörténetét" többé-kevés.bé lezártnak tekintette, sejtette, hogy csak az utolsó próbatétel maradt hátra4

Önéletrajza irodalmias címe és tárgyilagos alcíme között kijelölte élettörténete határait is: „1896-195...?" Úgy érezte, élete és munkássága egészéről kell számot adnia. Egységben szerette volna látni mindazt, amit tett. Talán ezért jelenik meg tíz első leírt sorában annyi arc: az anekdotázó paraszté, az akkurátus tanulmányíróé, a mozgalmi bürokráciában élő és gondolkodó funkcionáriusé és az ettől mindig eleltérő (de el nem távolodó) értelmiségié. Korában és a kommunista mozgalomban, amelyben élettörténete zajlott, nem volt éppen szokatlan, hogy valakiről még életében életrajz jelenjen meg. Megjelent önéletírás viszont elvétve sem akadt. „Hivatalos használatra" természetesen Nagy Imre is számos önéletrajzot írt, ezek közül azonban kevés maradt fenn. Magyarul csak ez az önéletírása, amely 1957-es azonban, a hatvanegy megélt év első harmadát öleli fel csupán — s befejezetlen maradt. Időben a legkorábbi önéletrajza, az 1933-ból való német nyelvű is jó tizenöt évvel megy tovább. Az is, Részlet Nagy Imre készülő politikai életrajzából.