Századok – 1996

Tanulmányok - Ormos Mária: Németország és Ausztria–Magyarország viszonya. Az új Mittel-Europa-terv 1917–1918 II/207

226 ORMOS MÁRIA kell csatlakoznia, hogy fajának biztosítsa az életet és a jövőt." (A kiemelések itt és a továbbiakban a császártól származnak.) Egyébként a császár életében elérkezett az a különös pillanat, amelyben szellemi rokonának érezte az osztrák szociáldemokrácia egyik vezetőjét, Victor Adlert. A következőket írta még, mintegy utóiratként: „Éppen amikor e lapokat befejeztem, kaptam jelentést Bécsből dr. Sylvester közvetítése útján arról a szándékról, hogy a némeí-osztrákok egyesülnének dr. Victor Adler programja alapján arra, hogy autonóm Német-Ausztriát hozzanak létre és e szabad Német-Ausztriát államszövetségi Anschluss-ban a Német Birodalomba vigyék be valamilyen formában és elővigyázatosan. Ez tehát pontosan fenti végkövetkeztetésem megerősítése." Az üzenetből Vilmos arról is értesült, hogy Adlerék a magyarokkal nem kívánnak közösködni, de ezen nem ejtett könnyeket. Szinte elégtétellel állapította meg: „Ezáltal a régi Ausztria megszűnik létezni és a császárság hasonlóképpen." A „germán fajkoncentrálódás" felett érzett öröme teljesen háttérbe szorította azt az egyébként normálisnak tűnő gondolatot, hogy a birodalom széthullásával mégis csak egy német vezetésű nagyhatalom tűnik el a térképről. Egy pillanatot szentelt még annak a kérdésnek, hogy vajon e helyzetben hogyan viselkedik maga Károly császár. Jó érzékkel megsejtette, hogy nem áll e „germanizálódási" folyamat élére. „De ha a német-osztrákok — tette hozzá ehhez — erősen el vannak határozva erre, mégis kénytelen lesz (ezt megtenni), vagy — vélte — lelép." Midőn Vilmos saját „lelépése" előtt felvázolta Ausztria sorsát a „fajkoncentráció" jegyében, alaposan megelőzve ezzel Adolf Hitlert, aligha fogta fel, hogy Adler és társai nem az ő Német Birodalmához, hanem a lelki szemeik előtt megjelenő német köztársasághoz szerették volna hozzákötni Ausztria sorsát. A történelem azt hozta magával, hogy míg az osztrák szociáldemokraták elgondolása nem valósult meg, addig Hitler egy átmeneti időre megvalósította mindazt, ami a fent érintett tervezgetésekben szerepelt, csak éppen ő még annál is többet tervezett, és a befolyás megszerzését alávetéssel, leigázással és brutalizálással cserélte fel. 1938 márciusában mindenesetre már nem egy császárnak, hanem egy köztársasági elnöknek és a független Ausztria kormányfőjének kellett „lelépnie", hogy helyet adjanak a birodalmi helytartónak. Károlyt 1921-ben Madeira szigetére száműzték, Schuschnigg kancellár viszont koncentrációs táborba került. JEGYZETEK 1 Franz Fischer: Griff nach der Weltmacht. Die Kriegszielpolitik des kaiserlichen Deutschland 1914/18. Düsseldorf 1961, ill. Imre Gondn: Verfall der Kaiserreiche in Mitteleuropa. Der Zweibund in den letzten Kriegsjahren (1916-1918). Bp. 1977, 388-tól. 2 Friedrich Naumann: Mitteleuropa. Berlin 1915 — A szerző foglalkozik a közép-európai egység katonai és alkotmányos kérdéseivel is, az írás középpontjában mégis a gazdasági egység kívánalma áll. Legfőbb érve a nagyság, a méret, ami biztosíthatná az egység versenyképességét, és a közép-európai nemzetek, államok számára elfogadhatóvá tenné a német vezetést. — A könyv magyar fogadtatásáról: Galántai József: Magyarország az első világháborúban 1914-1918. Bp. 1974, 238-tól. Eszerint a magyar politikai világban voltak a tervnek barátai és ellenzői, — eleinte szinte függetlenül a politikai áramlatok jellegétől. Végül azonban a függetlenségiek és a baloldaliak többségükben ellene foglaltak állást. 3 Galántai: 324-től.