Századok – 1996

Tanulmányok - Ormos Mária: Németország és Ausztria–Magyarország viszonya. Az új Mittel-Europa-terv 1917–1918 II/207

ÚJ MITTEL-EUROPA TERV (1917-1918) 219 A vita május 10-én folytatódott, ezúttal már Kühlmann, Bergen nagykövet és Wedel követ részvételével, valamint két írásos előteijesztés birtokában. Az ülés Hertling bejelentésével vette kezdetét, arról, hogy a császár „lehetőleg hosszúlejáratú és kifelé világosan megnyilvánuló szerződést kíván". Vilmos tehát a politikusok álláspontja felé hajlott, és meggyengítette a Zollverein ellenzőinek pozícióját. A tárgyalás áttekinthetőbbé és egyszerűbbé vált. Kühlmann és a külügyek más irányítói most sikeresebben védték álláspontjukat a katonákkal szemben, akik szerintük túl sokat túlságosan durván követeltek. A vita azonban az utóbbiak által kidolgozott egyezménytervezet előterjesztésével kezdődött, amelyet Freiherr von Stein olvasott fel. .Ausztria-Magyarország — hangzott a szöveg — szabad kezet ad Németországnak Lengyelországban gazdasági tekintetben. Különösképpen szüksége van Németországnak arra a jogra, hogy Lengyelországgal vámuniót kössön...Németország nyitva hagyja Ausztria-Magyarországnak a belépést a német-lengyel vámunióba." E fantasztikus bevezetést a követelmények hosszú listája, majd a lassú német-osztrák gazdasági közeledés Stein által korábban már javasolt újabb kifejtése követte. Wedel követ és Payer alkancellár azonnal tiltakozott a lengyel ügy előtérbe helyezése ellen, majd ismertették a külügyminisztérium tervezetét. A diplomatikus fogalmazás e kis remeke természetesen magába foglalta a „fegyverbarátság" gondolatát, a két birodalom és a két „nép" közös érdekeire való hivatkozást, majd kimondta, hogy e nemes gondolatoktól vezetve a két császár megegyezett a következő célok megvalósításában: „I. Gazdasági szövetség létesítése, amely a két monarchiát közös gazdasági területté egyesíti és amelybe a Lengyel Királyság is felvehető lesz; II. Fegyverszövetség (Waffenbund) alakítása; III. Szoros, a két császárság védelmét és biztonságát szolgáló politikai szövetség létrehozása." Az ismertetés után Kühlmann azonnal kompromisszumos ajánlatot tett a katonák megnyugtatása végett. Javasolta az első és a harmadik pont felcserélését a tárgyalási sorrendben, és elfogadta Stein követelményét a gazdasági egység létesítésének lassítására. Továbbra is fenntartotta azonban a vámuniót, mint célt. A további vita során kiderült, hogy Stein legfőbb követelése változatlanul annak elérése, hogy Károly lemondjon Lengyelországról, amitől végül Payer és Wedel csak úgy tudta eltéríteni, hogy a III. pont után az előterjesztésbe betoldottak egy szöveget, amely szerint ,A Magas Szerződőfelek egyetértenek abban, hogy az 1-3-mal jelölt kérdések végleges megoldásának előfeltétele a megegyezés a lengyel kérdésben." További egyeztetésre került sor május 11 és 13-án Hindenburggal és Ludendorífal. Ennek a jelentősége Ausztria-Magyarország szempontjából — és számunkra — abban áll, hogy feltárult a környezet, amiben a katonai vezetők a maguk részéről az osztrák-magyar kérdést elhelyezték. A beszélgetés érdekessége, hogy e tervekről láthatóan a vezető német politikusoknak sem volt megelőzően pontos, vagy legalábbis hivatalos tudomásuk. Az előterjesztett szöveget a tábornokok szó nélkül elfogadták, de problémák merültek fel a további részletekkel kapcsolatban. Hindenburg közölte, hogy ellenzi a bensőséges „WaíTenbund"-ot,