Századok – 1996

Krónika - Sashegyi Oszkár(1915–1994) (Ress Imre) I/200

KRÓNIKA 201 rendszerére vonatkozó levéltári kutatásokat végzett. E kérdéskör feltárását azonban nem korlátozta Magyarországra, hanem a cenzúrának a Habsburg birodalom szellemi élete egészére gyakorolt hatását vizsgálta. Ehhez a Staatsrat anyagából merítette azokat az alapvető forrásokat, amelyek megsemmisültek a második világháború végnapjaiban. Kutatásának eredményeit a Bécsi Magyar Történeti Intézet évkönyvében szándékozott közzé tenni, s ezért németül kezdett hozzá a feldolgozáshoz. Munkáját azonban nem fejezhette be, mert ismét behívták a hadseregbe, s 1942 márciusától több mint egy esztendőt töltött a keleti hadszíntéren. Leszerelése után folytatta könyvtárosi működését, s több könyv- és cenzúratörténeti tanulmányát közölte a Magyar Könyvszemle és az Egyetemes Philológiai Közlöny 1943 őszén kérte fel az Országos Levéltár főigazgatója, hogy pályázzon meg egy megüresedett levéltári tudományos állást, mivel a nevet szerzett fiatal kutatót kiváló német nyelvtudása alapján az elhanyagolt neoabszolutizmuskori forrásanyag referensének szemelte ki. Noha pályatársai többségétől eltérően Sashegyi nem folytatott rendszeres történeti stúdiumokat, a levéltári feladatok megoldására azonban sokoldalúan felkészülhetett a Jánossy Dénes főigazgató által rendszeresen összehívott ún. „conventiculumokon". Ezeken a kötetlen szakmai megbeszéléseken a nemzetközi szakirodalom eredményeit és a munkatársak tapasztalatát hasznosítva kerestek válaszokat a levéltári munka elméleti és gyakorlati problémáira. Levéltári pályafutását újbóli katonáskodás szakította félbe, melyet amerikai hadifogság követett, ahonnan csak 1945 őszén térhetett vissza a súlyos háborús károkat szenvedett Országos Levéltárba. Hamarosan azonban új, fontos kultúrdiplomáciai megbízást kapott. 1946 májusában Miskolczy Gyula javaslatára a Bécsi Magyar Kulturális Intézetek aszszisztensének nevezték ki, ahol a személyzet hiánya miatt egyedül látta el a tudományos titkári, a gondnoki és a levéltári delegátusi teendőket. Nagy hivatali leterheltsége mellett ekkor egészítette ki és formálta önálló kötetté П. József korára vonatkozó cenzúratörténeti kutatásainak eredményét. Könyvének kiadását — a nyomdai munkálatok elvégzése ellenére — 1948 nyarán azzal az indoklással, hogy nem aktuális, leállították. E német nyelvű szakmonográfia kiadásának felfüggesztése núntegy előjátéka volt a bécsi intézet felszámolásának, amelynek sorsát 1948 szeptemberében az egész személyzet hazarendelése pecsételte meg. Hazatérése után nehezen viselte a korszaknak a szellemi szabadságot korlátozó légkörét, de Ember Győző országos levéltári főigazgatói kinevezésében biztosítékot látott a szakmai folyamatosság érvényesülésére, a levéltári feltáró munka régóta kidolgozott programjának megvalósítására A levéltárosi hivatást 1950. után jelentős mér ékben átformáló időszakban őreá hárult az 1849 és 1867 között működött magyarországi politikai hatóságok és az alárendelt szakhivatalok iratait egyesítő abszolutizmuskori levéltár kialakítása. Ez a levéltár-rekonstrukció elsődlegesen nagyarányú rendszerezési feladatot jelentett, hiszen a bécsi Haus-, Hofund Staatsarchivból még az 1920-as években kiszolgáltatott felsőszintű kormányszervek irategyütteseit és a magyarországi feudális dikasztériumok valamint a kiegyezés utáni minisztériumok irattáraiból kikerülő abszolutizmuskori iratanyagot kellett a történeti valóságot híven tükröző szerkezetbe foglalni. A több kilométernyi iratanyag egyesítése és tagolása után kezdhette meg annak belső rende-