Századok – 1996
Történeti irodalom - Bein Werner: Schlesien in der habsburgischen Politik (Ism. Radó Bálint) I/179
179 TÖRTÉNETI IRODALOM hosszadalmas kutatómunkán túl többszörösére duzzasztotta volna a terjedelmet. De ha meggondoljuk, hogy egy ilyen jellegű mű nem fog egyhamar megjelenni, talán érdemes lett volna (esetleg lektor közbejöttével) a lehető legkisebbre csökkenteni a hiányosságokat. Bizonyára a megyei levéltárak is készségesen segítettek volna a rájuk vonatkozó adatok ellenőrzésében. Kőhegyi Mihály Werner Bein SCHLESIEN IN DER HABSBURGISCHEN POLITIK Jan Thorbecke Verlag, Sigmaringen, 1994. 396 o. SZILÉZIA A HABSBURG POLITIKÁBAN A Sziléziai Történelmi Bizottság megbízásából Ludwig Petry és Josef Joachim Menzel adta ki a kötetet. Bevezetőjében a szerző vitára kel azokkal a nézetekkel, melyek szerint Szilézia mindvégig másodrangú terület volt a világtörténelemben. Werner Bein ezúttal arra vállalkozott, hogy Szilézia porosz kézre kerülésének előzményeit és következményeit tárja elénk. A következmények pedig egyáltalán nem voltak elhanyagolhatóak. Míg Poroszország egy, nagyhatalommá válása szempontjából rendkívül jelentős terület birtokába jutott, Ausztria elvesztette egyik stratégiailag és gazdaságilag egyaránt meghatározó vidékét. A Habsburg-birodalmon belüli német nyelvterület az 1763-as hubertusburgi békét követően már csak az Alpok-Duna-régióra korlátozódott. A cseh tartományok szláv többségűekké váltak. A Szilézia okán kialakuló Habsburg-Hohenzollern ellentét vizsgálatát Bein a 15. századnál kezdi. Áttekinti, miként befolyásolta Hunyadi Mátyás tevékenysége az eseményeket. A 16. század közepétől a sziléziai Crossen, Züllichau és Bobersberg, valamint az alsó-lausitzi Sommerfeld területeket közös néven, Crossen hercegségként kezdték emlegetni. A század hetvenes éveire a hercegség függetlenedett Sziléziától, s fokozatosan a brandenburgi érdekszférába került át. A másik vitás területet Oppeln és Ratibor hercegségek jelentették. A magyar történelemből jól ismert Brandenburg-Ansbach György őrgróf mint frank Hohenzollern a budai udvarban töltött évek múltával egyre inkább e két hercegség iránt érdeklődött, melyeket Lajos király, kinek nevelője is volt, neki adott. Ismeretes, hogy Brandenburgi György az evangélikusok ügye mellett kötelezte el magát. Ez a tény a későbbiekben Ferdinánd számára kellemetlen volt, nem beszélve a cseh rendek sorozatos tiltakozásairól György igényei ellen. A király Györgynek pénzbeli kárpótlást ígért, amennyiben lemond Oppelnről és Ratiborról. Ezt az először az 1529-es speyeri birodalmi gyűlésen tett, majd az 1530-as augsburgi gyűlésen megismételt ajánlatát Ferdinánd Zápolya miatti szorongatott helyzetében 1531-ben egy újabbal cserélte fel: az őrgróf eszerint zálogul kaphatta a két hercegséget. György ezt elfogadta, s ezt foglalták bele az 1531. június 17-én megkötött prágai szerződésbe. A rákövetkező évtizedben Ferdinánd hiába kísérelte meg visszavenni a területet, hiszen fizetésképtelen volt. Györgynek ugyanakkor nem sikerült elérnie, hogy öröklődővé tegye igényét. 1543-ban meghalt, fia gyámjai többek között a szász és brandenburgi választók, illetve a hesseni gróf lettek. Velük szemben Ferdinánd sorozatosan fellépett, felhasználva a prágai szerződésben nem tisztázott kérdéseket. Ferdinánd az ismert okokból kénytelen volt átadni Oppelnt, majd Ratibor átengedését is megígérte Izabellának. Brandenburgi György fia, György Frigyes most Sagant, Muskaut, Friedlandot, Priebust és Soraut kapta. Rövidesen azonban ezeket is elvesztette. Néhány év leforgása alatt a frank-ági Hohenzollernek sziléziai birtokai Jägerndorf, Leobschütz, Beuthen és Oderberg területére zsugorodtak. A fentiek közül kétségkívül a Habsburg-birtokokba ékszerűen behasító Jägerndorf volt a legfontosabb. Jägerndorfot a 15. század végén Csehország kancellárja, Johann von Schellenberg kapta meg. Mivel ó anyagi gondokkal küzdött, 1524-ben eladta a területet Brandenburgi Györgynek, kinek fiát, György Frigyest II. Miksa és II. Rudolf is megerősítette birtokában. György Frigyes gyermektelen volt, s még Lajos király oklevelére hivatkozva arra törekedett, hogy Jägerndorfot brandenburgi kézben tartsa. Úgy rendelkezett, hogy azt halála után Joachim Frigyes, magdeburgi adminisztrátor és későbbi választó kapja meg. Sokáig tartó ellentétek forrásává vált az 1537-ben a brandenburgi Hohenzollernek és a liegnitz-briegi Piastok között megkötött örökösödési szerződés is. Ennek értelmében a későbbiekben János Györgynek Liegnitzi Zsófiát, II. Liegnitz-Briegi Györgynek pedig Brandenburgi Borbálát
