Századok – 1996

Beszámoló - Beszámoló a Dél-Dunántúli Történészek 10. jubileumi nyári táboráról (Fleisz János) I/169

BESZÁMOLÓ 173 a tudomány fejlődését. Az előadó rámutatott azokra a párhuzamokra, amelyek jelen voltak a magyar és szlovák tudományosság fejlődésében. A nemzettudat általi befolyás elsősorban abban érvényesült, hogy a kezdetben ez a tudomány kizárólag magyar illetve szlovák nyelven való művelését jelentette, ami eleinte pozitív hatást fejtett ki, de később bizonyos tekintetben fékező tényezővé vált. A Nemzeti Tankönyvkiadó sikeres könyvbemutatója után került sor az egyik legnagyobb horderejű esti beszélgetésre „Román és magyar történetírók Romániában" címmel. A találkozás első részében bemutatkoztak a jelenlévő romániai román és magyar történészek, ismertetve a kutatási területeiket, valamint az eddig elért eredményeiket. Az rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy míg a romániai magyar történészek közül a legjobbak fogadták el a meghívást, addig a románok csak a második vonalat képviselték, így is érdekesen alakult a vélemények és a különböző elméletek ütköztetése, esetenként párhuzamba helyezése. Mindez civilizáltan és mértéktartással folyt le, bár a háttérben érezhető volt a feszültség. Az érintett nagy számú vitapont ismertetése helyett inkább néhány fontos következtetésre szorítkozhatunk. így külön foglalkoztak azzal a ténynyel, hogy a román történetírás hosszú ideig komoly válságban vergődött, mivel a levéltárak zártak voltak. Ma már a felnövekvő új román történész generáció a forrásokhoz való visszatérést tartja a legfontosabbnak, és ez tűnik jelenleg a román történetírás legerősebb vonulatának. A jelenlévő román történészek megfogalmazták azt is, hogy szerintük az a baj, hogy mindkét történetírás figyelmen kívül hagyja a másikat. Felszínre került az is, hogy a két történetírás között vannak komoly vízválasztók, ezzel előbb-utóbb szembe kell nézni. Persze sokan igyekeznek ezen az áldatlan helyzeten javítani. A végkövetkeztetés szerint a cél az, hogy történészként és nem politikusként megpróbáljunk úgy gondolkodni és beszélni egymással, hogy higgadt következtetéseket tudjunk levonni. Jó irányban történt egy kis lépés és szükséges továbbra is a párbeszéd. Ivan Mrva, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa „A szlovák és magyar nép nemzetiségi határa a 18-20. században' ' címmel kívánta bizonyítani, hogy egészen a 19. század elejéig markánsabb nemzeti konfliktusokról a magyarok és szlovákok között nem beszélhetünk. Arra is rávilágított, hogy az utolsó kétszáz évben a szlovák-magyar etnikai határ lényegében nem változott. A magyarosítás elsősorban a városokban volt hatékony, másutt minden erőszakossága ellenére sem volt különösebb hatása. Hasonló jelenségek játszódtak le—fordított előjellel—1918 után, amikor szinte elsősorban a városok szlovákosodtak. Demény Lajos a bukaresti Történeti Intézet kutatója „Costa-Foru a romániai interetnikus viszonyok rendezéséért (1921-1935)" témát választotta A tanulságos előadás Costa-Foru román ügyvéd, újságíró és politikus életútját elemezte. Személye méltánytalanul maradt ki a köztudatból, mert bár igaz hazafi volt, más nemzet ellen sértő megjegyzést írásaiban nem találunk. Amikor következetes demokrata véleményéért megkapta a „magyar bérenc" vádat, csak ezt válaszolta: „van egy igazi nacionalizmus és nem egy hazafiatlan, hazaáruló nacionalizmus, az enyém az igazi nacionalizmus." Meggyőződéséért 1925-ben a kolozsvári román egyetemi hallgatók véresre verik s így 1935-ös haláláig már nem tud elég aktív lenni. A végkövetkeztetés