Századok – 1996

Történeti irodalom - Hungarians and their Neighbors in Modern Times (Ism.: Huszár Zoltán – H. Prikler Renáta) VI/1590

1590 TÖRTÉNETI IRODALOM előbb jött, mint a modernizáció, ez magyarázza a bajokat. A világpiac is már hatott a két régióra. Párhuzamot lát abban, hogy a nagybirtok nehezen alkalmazkodik az új viszonyokhoz. A bojárság lecsúszott rétegei az állami hivatalokban helyezkednek el. A burzsoázia olyan forrásokból alakult ki, mint nyugaton, de gyengébb volt. Ezért is került sor a feudális urak és a burzsoázia együttélésére, a köztük nyugaton meglévő harc helyett. Analógiát lát Magyarországgal a címkórságban vagy a hivatalnokok nagy számában. Diametrálisan ellenkező viszont a zsidók helyzete, akiket Romániában diszkriminálnak. Az értelmiség más országokban is a nemzeti ügy szószólója, megfogalmazója, ezért van olyan nagy szerepük a történetíróknak. De a nemzeti mítoszokat is ők alakítják. Az értelmiség bürokratizálódása és a túltermelés ugyancsak sokfelé megmutatkozó jelenség ebben a két régióban. A politikához való viszony tekintetében alig van feldolgozás, de valószínűnek tartja itt is a párhuzamokat, mert hiszen még az olasz vagy a francia fejlődésben is akadnak ilyenek. Mindez a történelemből következik. Ezért idézi befejezésként a nagy orosz történészt, V O. Kljucsevszkijt: a történelem nyomot hagy. Bevezetőjében Madievszkij arról panaszkodott, hogy romániai levéltárakba nem tudott bejutni. Dehát nem biztos, hogy ott lényegesen több vagy másfajta anyagot talált volna, a fontosabb emberek levelezéseit már kiadták, másoké aligha maradtak fenn. Egyebütt is hasonló forrásokból szokták megírni a társadalomtörténetet, mint szerzőnk. Az biztos, hogy ez a könyve elsőrendűen társadalomtörténet, és jó. A balkáni komponensre kevésszer utal, de lényeges pontokon mégis számba veszi. Lehet, hogy a politikai erkölcsök rajzában van valami túlzás, Madievszkij ugyanis a kortársakat mindig készpénznek veszi, a korai szocialistákat is, pedig azok nyilvánvalóan túloztak a sötét vonásokban. Persze az sem valószínű, hogy sokkal rózsásabb lett volna a valódi helyzet. A könyv a lakosság mintegy 10%-áról ad számot, erre többször is utal. De az is nyilvánvaló, hogy politikailag és társadalmilag is ez a 10% számított. Reméljük, hogy Madievszkij a többi 90% társadalomtörténetét is megírja, bár ennek a forrásanyaga még nehezebben ragadható meg. így is kitűnő könyv. Niederhauser Emil HUNGARIANS AND THEIR NEIGHBORS IN MODERN TIMES 1867-1950 Edited by Ferenc Glatz Social Science Monographs, Boulder, Colorado, Atlantic Research and Publications Inc. Highland Lakes, New Jersey, 1995. 347 о. MAGYAROK ÉS SZOMSZÉDAIK A MODERN KORBAN, 1867-1950 A K. Király Béla Előszavával induló kötet annak a sorozatnak része, amely a Németország, Oroszország, a Mediterránum és az Adriai-tenger által határolt európai terület társadalmainak sajátosságairól ad sokszínű történeti képet. Glatz Ferenc, mint a kötet szerkesztője, bevezetőjében azokat a politikai változásokat elemzi, amelyek a magyar kutatók számára immár lehetővé teszik, hogy nacionalista előítéletektől mentesen vessék újabb vizsgálat alá Magyarország és szomszédai kapcsolatát. A kötetben helyet kapott tanulmányok első része azt vizsgálja, hogyan alakult a magyarság és az együttélő népek sorsa az Osztrák-Magyar Monarchia keretei között. Niederhauser Emil Népek és nemzetek a Habsburg Monarchiában c. tanulmánya a soknemzetiségű területek jellegzetességeként mutatja be a természetes asszimilációt, amely során a magasabb társadalmi presztízs elnyerésével jobb lehetőségekhez juthattak ugyan a nemzetiségiek, ám az asszimiláció 1848 után fellépő, majd a század utolsó évtizedeitől fokozódó erőszakolása nemzetiségi konfliktusokhoz vezetett, amelyek nagyban hozzájárultak az I. világháborút követő felbomláshoz. Katus László tanulmánya — Magyarok és nemzeti kisebbségek: demográfiai áttekintés (1850-1918) — a népszámlálások adatai alapján veszi vizsgálat alá a népesség növekedésében szerepet játszó tényezőket, melyek közül a magyarság természetes népszaporulatának kedvező alakulását, a magyar és nem magyar lakosság kivándorlásának magyarokra nézve kedvezőbb arányait, ill. a nem magyar lakosság és a bevándorlók egy részének természetes, spontán asszimilációját emeli ki.