Századok – 1996
Figyelő - Karsai László: Új könyvek a holocaustról és az antiszemitizmusról VI/1571
FIGYELŐ 1579 kötődtek a jiddis kultúrához (pl. Besszarábiában és Észak-Erdély falvaiban). Romániában a zsidók iskoláikban legalább hat nyelvet használtak: Besszarábiában a héber és jiddis mellett az oroszt is tanították, Erdélyben magyarul, Bukovinában németül is tanulhattak a zsidók. Erdélyben a román hatóságok a magyar rovására a héber nyelv tanítását támogatták.4 5 Érdekes, hogy az Antonescu-rendszer megítélésében milyen dogmatikus álláspontot képviselnek a 15. k. szerzői. Radu Florian például rendkívül éles hangnemben, de sajnálatosan kevéssé meggyőző módon támadja azokat, akik „csak" katonai - és nem fasiszta diktatúrának tartják a Conducator rezsimjét. Egyszerűen félresöpri azokat, akik fölhívják a figyelmet a közismert tényre: Romániában nem volt fasiszta, vagy náci típusú tömegpárt, mozgalom támogatása Ion Antonescu rendszerének. Pierre Milza, a fasiszta mozgalmak történetének francia szakértője maga is „csak" önkényuralmi, tradicionalista, reakciós rendszerként írja le Antonescu rezsimjét. Milza egyébként a két világháború közötti Görögországot, Lengyelországot, vagy éppen Franco diktátor Spanyolországát sem sorolja a fasiszta diktatúrák közé 46 Radu Florian döntő érvként egy 1970-es, meglehetősen lapos, marxizáló elemzést idéz a fasiszta Antonescu-rezsim tétel bizonyítására, hangsúlyozva, hogy a Conducator a zsidók fanatikus ellensége volt, elszántan tört megsemmisítésükre. A tanulmánykötet többi szerzője, elsősorban Jean Ancel és Radu Ioanid, Radu Flóriánnál ellentétben nem hallgatja el, hogy Antonescu antiszemitizmusa igen csak opportunista, cél- és érdekvezérelt, valamint nagyon is szelektív zsidóellenesség volt. Radu Florian kénytelen elhallgatni, hogy 1942 őszén a román vezér meggondolta magát és nem engedélyezte az O-Románia-i, valamint a Dél-Erdély-i zsidók deportálását, ezért élhette túl a román zsidóság zöme a második világháborút.47 Magáról a román Holocaustról a legtöbbet Radu Ioanid pontos, adatgazdag tanulmányából tudhat meg az olvasó. Különösen részletesen ír a ia§ii pogromról, de 13 oldalas összefoglalója végén, történészhez illő óvatossággal csak annyit jegyez meg: az áldozatok pontos számát lehetetlen megállapítani.4 8 Hasonlóan óvatosan fogalmaz a Dnyeperen és Dnyeszteren túli területekre, az úgynevezett Transznisztriába deportált zsidók számával kapcsolatban is. Radu Ioanid a maga részéről 250 ezerre becsüli a romániai Holocaust áldozatainak számát, ellentétben Braham professzorral, aki határozottan és többször is „közel" 270 ezer zsidó halottról tesz említést.4 9 A romániai Holocaust kapcsán nehéz a magyarországi párhuzamokat kikerülni. 1941 augusztusában, amikor a németekkel előzetesen nem egyeztetve, a szokásos román brutalitással és szervezetlenséggel több ezer zsidót megpróbáltak Romániából olyan területekre deportálni, ahol a nácik gyilkos különítményei, az úgynevezett Einsatzgruppe-k ténykedtek, a nácik ezeket a zsidókat visszatoloncolták. „Terven felüli" zsidók legyilkolásával nem voltak hajlandók foglalkozni — állapította meg Radu Ioanid.5 0 Majsai Tamás újabb kutatásai szerint körülbelül ugyanebben az időben Magyarországról is azért nem tudtak a hatóságok több „rendezetlen állampolgárságúnak" minősített zsidót a nácik által megszállt szovjet területekre deportálni, mert őket a helyi német hatóságok egyszerűen nem voltak hajlandók „átvenni" (és tegyük hozzá: legyilkolni).5 1
