Századok – 1996

Közlemények - Munkácsi Krisztina: Berend Béla főrabbi népbírósági pere VI/1525

1540 MUNKÁCSI KRISZTINA Egyesületet kérték fel, hogy véleményezze az írást. A Rabbi Egyesület azt a választ adta, hogy 1944-ben Magyarországon csak fasiszta és hasonló hangvételű, szellemű lapok jelenhettek meg. Bosnyák Zoltán is csodálkozott, hogy miért akar Berend a „Harc"-ban cikket megjelentetni. Kéziratában így emlékezik meg erről: „Mikor a gyűlölet fokozódása következtében a zsidóság körében, mint a menekülés egyik módja, nagyobb arányú áttérési mozgalom indult meg, Berend — egyházi ember lévén — élesen kelt ki ez ellen, álnéven cikket is írt erről a „Harc" részére. Eljárása, kívánsága, hogy a „Harc"-ban jelenjék meg írása, nagyon meglepett, de eleget tettem kérésének."5

4 A kézirat 1951. októberében keletkezett, jóval a háborús események után, visszaemlékezés jelleggel. Az Országos Rabbi Egyesület arról is mond véleményt, hogy megítélése szerint káros-e az említett cikk vagy sem. Véleményük szerint a cikk nem ártott a megmaradt zsidóság érdekeinek, ugyanis egy rabbinak mindig kötelessége híveit a vallásukhoz, zsidóságukhoz való hűségre biztatni. Hangvétele, lényege nem ellenkezik a hagyományos felfogással, miszerint a vallását megváltoztató zsidó egyén vallásjogilag továbbra is zsidónak tekintendő. A cikkben található erre vonatkozó idézetek helytállóak. A cikk tendenciája, értelme és konklúziója az utolsó sorokból derül ki:55 „De higgyék meg az illetékesek, hogy a zsidókérdés mindkét félre nézve kielégítő megoldásának és a zsidókon való komoly segítésnek módja és útja nem a keresztelőmedencén át vezet a kibontakozáshoz." A konklúzió már nemcsak a zsidóságnak szól, hanem azoknak is, akik a sorsuk felett döntöttek. A tartalmát kétféleképpen tudjuk megvizsgálni: vallási és politikai szemszögből. Ez utóbbit azért, hogy megtudjuk, a kor politikai helyzetébe ágyazva mit közvetít a zsidók és mit az üldözőik felé. A papi, vallási oldal domináns a cikkben, erre utalnak a Talmudból, és a Tórából vett idézetek, amelyek alátámasztják az eszmei mondanivalót. Ennek a papi álláspontnak ritka bátorsággal adott kifejezést az adott történelmi időszakban. Van azonban egy gondolata, amely nem felel meg teljesen a valóságnak. A következőkről van szó: „Meg kell állapítanunk, hogy a zsidótörvény és hagyomány nem ismeri a zsidóságból való kilépés lehetőségét." Ez így csak megszorításokkal igaz. Az egyén nem tudja ugyan levetni zsidóságát, de a zsidótörvényeknek megfelel az, ha egy zsidó férfi keresztény nőt vesz feleségül, így a születendő gyermek zsidó vallási törvény szerint már nem tekinthető zsidónak. A vegyesházasság azonban ekkor már csak teológiai elmélet lehetett, hiszen mint az 1935-ös nürnbergi törvények az 1941-ben kiadott 3. magyar zsidótörvény is megtiltotta a zsidóknak a nem zsidóval kötendő házasságot, illetve a házasságon kívüli nemi kapcsolatot is (ún. fajgyalázás). A 3. zsidótörvény rendelkezése újra előtérbe került 1944. szeptemberében.5

6 A főrabbi nyíltan hangot ad annak a véleményének, hogy „a kifejlődött faji tulajdonságokat, sajátos lelkiséget nem lehet úgy letenni, mint egy ócska kabátot". Ez egyezik a Rabbi Egyesület véleményével is, de nagyon hasonlít az anti-