Századok – 1996
Közlemények - Gáspár Ferenc: A kiskunhalasi tragédia. (1944 okt. 11.) VI/1473
A KISKUNHALASI TRAGÉDIA (1944. OKT. 11.) 1491 által rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alapján indítványozza a NOT-nál a budapesti népbíróság kiküldését..."10 1 Időközben Kósa István és Német G. Imre védője tudomást szerzett a Népfőügyészség bíróküldési indítványáról, amely ellen tiltakoztak. Véleményük szerint csak „... egyesek vagy legfeljebb egy igen kis kör óhaja képezi a bíróküldési indítvány..." alapját. Álláspontja alátámasztására a védőügyvéd beterjesztette a Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt, a Nemzeti Paraszt Párt és a Szociáldemokrata Párt kiskunhalasi helyi szervezeteinek nyilatkozatát, amelyben kijelentik, hogy a Kalocsai Népbíróság ítéletében megnyugszanak.10 2 Az Igazságügyminisztérium illetékesének közbenjárása a Népfőügyésznél, illetve a NOT-nál eredménnyel járt, mert az utóbbi, az 1947. ápr. 1-i „Végzés" szerint a „... sértettek kérelmének helyt ad, s az ... illetékes kalocsai népbíróság helyett a Budapesti Népbíróságot küldi ki az ügy letárgyalására". A NOT döntését többek között azzal indokolta: „... a tárgyalásra kerülő bűnügy az áldozatok nagyobb számánál fogva, a vádlottak nagyobb számú hozzátartozói folytán, a tanúk vallomásainál felmerült igen nagy ellentét miatt Kalocsának, mint kis vidéki város nyugalmának megzavarására a helyi közönségben előreláthatólag a közrendet veszélyeztető nyugtalanságot ébreszthet, továbbá a közönségben az eddig eljárt bírák elfogulatlansága tekintetében is aggályt kelthetnek, így már a népbíróságok iránti bizalom is indokolttá teszi a bíróküldést. Az eljárás eddigi folyamán bekövetkezett események, a főtárgyalási jegyzőkönyvből is kitűnő izgalmak a hallgatóság körében, az iratoknál fekvő kalocsai és kiskunhalasi sajtóközlemények — a védelem által az Országos Tanácsnál bemutatott pártnyilatkozatok — mindezek olyan momentumok, amelyek alapján megállapítható, hogy egyrészt a meggyilkoltak és hozzátartozóik, másrészt a vádlottak és a helyi érdekeltek nagy számánál, úgy szintén magának a vádbeli mészárlásnak kivételes borzalmasságánál fogva, már eddig is az ügy rendkívüli nyugtalanságot ébresztett úgy a népbírósági tárgyalás, mint a vádbeli események színhelyén, sőt maga a népbírósági eljárás a demokratikus pártok különböző állásfoglalásának tárgyává és vélemény nyilvánításának ütköző pontjává lett."103 A Budapesti Népbíróság előtti tárgyalásra ugyancsak két szakaszban került sor. Az első tárgyalási napokat 1947. máj. 31. és jún. 3. között tartotta a dr. Pálosi Béla elnök vezette népbírósági tanács. A Budapesti Népbíróság előtti tárgyaláskor megváltozott a vádlottak sorrendje. Az I. rendű vádlott Rajz Endre lett, a vádlottak további sorrendje: Kósa István, Németh G. Imre, Ambrus István, Vorösbaranyi Pál és Perényi Rezső volt. Előzetes letartóztatásban ekkor már csak Rajz Endre, Kósa István és Ambrus István voltak, a budapesti két tárgyalási szakasz között a népbíróság Kósa Istvánt is szabadlábra helyezte. A budapesti tárgyaláskor a tanúk meghallgatása gyorsan ment, mert valamennyien fenntartották az előző tárgyaláson tett vallomásukat. Ezen a tárgyaláson megjelentek túlélők is. Iczkovits Jenő, Várnai József és Laufer Kornél a vádlottak közül egyet sem ismertek fel, mint aki részt vett volna a kiskunhalasi mészárlásban. Egyedül dr. Bencze Endre volt századorvos mondta Ambrus Istvánra: „... úgy vélem, ezt az embert ismerem". Dr. Bencze Endre ez alkalommal is kifejtette, hogy Kiskunhalason előre megtervezett gyilkosság történt.104
