Századok – 1996
Közlemények - Gáspár Ferenc: A kiskunhalasi tragédia. (1944 okt. 11.) VI/1473
A KISKUNHALASI TRAGÉDIA (1944. OKT. 11.) 1489 A felsorolt példák csak ízelítőt nyújtottak a népbíráskodás során szinte tárgyalásonként felbukkant, a tanúskodásnál észlelt problémákról, amelyek jelentősen megnehezítették az ítélkezők dolgát. A Kalocsai Népbíróság 1946. nov. 16-án a Kiskunhalason tartott tárgyalást ítélethozatal nélkül — a megidézett tanúk jelentős részének meg nem jelenésére történő hivatkozással — elnapolta. A tárgyalás folytatására azonban még ugyanazon év dec. hó 17-19-én, most már Kalocsán a Városháza dísztermében sor került. A bíróság a két tárgyalási napon 21-21 tanút hallgatott ki, akik már a kiskunhalasi tárgyaláson is vallomást tettek, a harmadik nap kilenc, a védelem által megidéztetett tanú kapott szót. Az újonnan meghallgatott tanúk a vádlottak közül senkit sem láttak 1944. okt. 11-én a kiskunhalasi vasútállomáson, egyedül Kósa Istvánt, aki mint vasúti vendéglős, családját menekítette a városból. A mészárlással kapcsolatban lényeges új momentum nem hangzott el, egy kiegészítés figyelmet érdemel. Nagy Lajos nyug. MAV főraktáros a következőket mondta: „A lövöldözés mindössze 25-30 percig tartott, utána hazamentem ebédelni. Ekkor már hullák hevertek az állomás előtt a pályatesten. Német katonák egyedül dobálták ki a vagonokból a ruhákat és egyéb dolgokat, de voltak ott civilek is, vasutasok is a vagonok körül. Rászóltam a népségre, hogy micsoda hullarablás ez... Ebéd után jöttem vissza és akkor láttam, hogy a hullákat szállítják a még életben lévő munkaszolgálatosok német katonák kíséretében."9 4 ítélethozatalra a Kalocsán tartott tárgyaláson sem került sor, mert a népügyész 20 tanú meg nem jelenésére hivatkozva ismételten halasztást kért. A Kalocsai Népbíróság e tárgyalás után az addig letartóztatásban lévő vádlottak közül Vorösbaranyi Pált és Perényi Rezsőt is szabadlábra helyezte, Németh G. Imrét pedig már a két tárgyalás között kiengedte a letartóztatásból. A Kalocsán tartott tárgyalást is értékelte Barna M. István 1946. dec. 19-i, több mint három gépelt oldal terjedelmű „Jelentés" -ében. A tanúvallomásokkal kapcsolatban Barna M. István a következőket írta: „A vasutasok kihallgatásánál egyébként még a Népbíróság tagjainak is látnia kellett azt, hogy megszervezett mentőakcióval állnak szemben és a vallomásukat tevő vasutasok a Népbíróság előtt egyöntetűen visszavonták terhelő vallomásukat... azzal, hogy azokat előttük fel nem olvasták és így a jegyzőkönyvben vallottakkal a most folyó Népbírósági tárgyaláson magukat nem azonosítják... a vallomásukat visszavonó és semmire sem emlékező vasutasok feltétlenül meg voltak szervezve, alighanem azzal a fenyegetéssel, hogy ^zok a vasutasok, akik letartóztatásban lévő vádlottak ellen már korábban megtett terhelő vallomásukat fenntartják... el lesznek a vasút kötelékéből bocsájtva." Panaszolta Barna M. István a tárgyalóterem közönségének hangulatát is, amely „... baloldali és demokratikus gondolkodású elemek hiányában egyre jobban ellaposodik". Súlyosan sérelmezte a jelentéskészítő a hozzátartozók távolmaradását a kiskunhalasi és kalocsai tárgyalástól: „Ugyancsak csodálkozással és sajnálattal veszem tudomásul azt is, hogy a ... lezajlott népbírósági tárgyalásokon egyetlen szerencsétlen sorsú munkaszolgálatos hozzátartozója sem jelent meg. Ez a rezerváltság — őszintén ki kell jelentenem — engem, aki az igazságnak fanatikus és kíméletlen harcosa
