Századok – 1996
Közlemények - Gáspár Ferenc: A kiskunhalasi tragédia. (1944 okt. 11.) VI/1473
1488 GÁSPÁR FERENC kat..."8 8 Igen figyelemreméltó Nagybaczoni Nagy Vilmos volt honvédelmi miniszternek, aki sokat tett a zsidó munkaszolgálatosok helyzetének javításáért, K./L./Ö., a 109/18. munkaszolgálatos század parancsnokának perében tett vallomásának egy részlete: „A munkaszolgálatosok nagy része... nem szokta a viszontagságot, a katonai életet." A volt honvédelmi miniszter vallomásában kifejtette, .hogy a háború idején, különösen a fronton a katonák számára sem voltak kényelmes viszonyok és ezt a volt munkaszolgálatosok vallomásaikban nem veszik kellően figyelembe. A parancsnokkal kapcsolatban megjegyezte: „Az akit megbüntetett, természetes, hogy nem emlékszik vissza kellemesen a vádlottra. A parancsnoknak mindig vannak ellenségei..."8 9 B. S., A 109/8. musz. szd. keretlegényének perében a NOT állapította meg: „... a tanúk, mint a vádlottnak szolgálatuk tartama alatt kiszolgáltatott emberek és saját vallomásaik szerint a vádlott tetteinek szenvedő alanyai, természetszerűleg ellenszenvet és megtorlási vágyat kell, hogy érezzenek a vádlott iránt."90 Ez a „megtorlási vágy" fel-felbukkant a számonkérési perekben a volt munkaszolgálatos tanúk vallomásaiban. Tanúk nemcsak a vád oldalán, hanem védelem oldalán is szerepeltek. Ha formálisan nem, de valójában ezen az oldalon is léteztek és működtek „Hozzátartozói Csoportok", akik tanúk felvonultatásával, írásos nyilatkozatok benyújtásával, stb. igyekeztek a vádlott ártatlanságát bizonyítani. В. A., a 101/5. musz. szd. keretlegényének perében szinte az egész szülőfaluja lakóinak aláírásával nyújtottak be védő nyüatkozatot, amelyben többek között az is olvasható, hogy a vádlott: „... békeszerető, szolid ember volt, aki jószágaival is feltűnő gyengédséggel bánt"91 1400 aláírással, a helyi képviselőtestület és a pártok, sőt az Izraelita Hitközség támogatásával kívánták bizonyítani Sch. B. tanító, a 45. sz. klgs. század parancsnokának ártatlanságát, aki 1942. decemberében több munkaszolgálatosnak a Don jegén történt átszökése miatt a századot megtizedeltette. Nem ritkán álltak a vádlott mellé volt munkaszolgálatosok is, aminek indokát csak találgatni lehet. Ilyen indokként lehet említeni, hogy a munkaszolgálatos századokon belül valóban húzódott törésvonal, a gazdagabb és szegényebb munkaszolgálatosok között. Számos perben hangzottak el olyasfajta vélemények, mint pl. X. I., a 109/13. musz. szd. keretlegényének perében, amely során az egyik volt munkaszolgálatos tanú elmondta: „a vádlott össze-vissza pofozta mind az összes szegény fiút, akik nem tudtak neki bont adni, mint a gazdagok..." E per kapcsán a NOT is kénytelen volt megállapítani: „A munkásszázadok nagy részénél egyébként szokásos volt, hogy a parancsnokló tisztek és keretlegények a módosabb munkaszolgálatosokat különleges, legalábbis relatíve tűrhetőbb elbánásban részesítették, nem utolsó sorban saját anyagi haszonszerzési célzattal.92 Nem volt egyedi az olyan eset sem, amikor a Hozzátartozói Csoport hiába dolgozott, mert a bíróság nem hallgatta meg a védelem tanúit és a bizonyítást befejezettnek nyilvánította. A már hivatkozott S. I. keretlegény ellen folyó perben a meghozott ítélettel szemben a tanácsvezető szakbíró kifogással élt, mert: „Ilyen nagyfontosságú bűnügyet nem lehet csak azon tanúk vallomása alapján megítélni, akik sértettként jelentkeztek... Törvénysértő volt a népbírák magatartása, akik elzárták a bizonyítást, mindig vannak olyan tanúk, akik neheztelnek a volt szolgálatvezetőre vagy parancsnokra..."9 3
