Századok – 1996
Közlemények - Gáspár Ferenc: A kiskunhalasi tragédia. (1944 okt. 11.) VI/1473
A KISKUNHALASI TRAGÉDIA (1944. OKT. 11.) 1483 ranyi Pál MAV üzemi altiszt, Perényi Rezső kelmefestő segéd, Rajz Endre MAV órabéres. A kalocsai népügyész által benyújtott vádiratok szerint mind a hatan különböző módon részesei voltak a kiskunhalasi vasútállomáson 1944. okt. 11-én lejátszódott tömegmészárlásnak. A kihallgatott tanúk többsége kiskunhalasi lakos volt, nagy részük vasutas, aki a kérdéses napon szolgálatát teljesítette az állomáson. Más tanúk a kérdéses napon utazni szándékoztak vagy csak véletlenül tartózkodtak a peronon, de tanúskodtak olyanok is, akik a vasútállomáson történtekről csak hallomásból értesültek, vagy a vádlottak valamelyikének kijelentését ismerték. A tárgyalások menetében kiderül az is, hogy egyes vallomások mögött régi haragosi viszony vagy családi ellentét húzódik meg. Túlélők tanúvallomására az első két tárgyaláson nem került sor, miután meg sem idézték őket. Barna M. István a kiskunhalasi tárgyalás után 1946. nov. 16-án a Hozzátartozói Csoport egyik tagjához írt levelében jelezte: „A főtárgyalás folyamán bejelentettem a Népügyésznek, hogy a pályaudvarról megmenekült és Budapesten lakó munkaszolgálatosokat, Iczkovits, Laufer Kornél, stb. kihallgatni kérem tanúként..." Barna M. István a levél címzettjétől azt is kérte, hogy „... a munkaszolgálatos bajtársakat egy későbbi időpontban történő kihallgatásukra (szíveskedjék - GF) előkészíteni, illetve figyelmüket felhívni, hogy megidéztetésük esetére a főtárgyalásra feltétlenül jöjjenek el."65 A Kalocsai Népbíróság előtti tárgyalásokon elhangzottak jelentősen bővítették az 1944. okt. 11-i mészárlás lefolyásáról addig szerzett ismereteket, illetve pontosították a korábbiakat. Többen leírták pl. a vasútállomáson 1944. okt. 1-én uralkodó állapotot: „... az állomás területe teljesen el volt dugulva a sok menekült vonattól, és nem volt egy szabad sín sem... mondotta Budai Lajos MAV főtiszt66 aki aznap mint állomásfőnök teljesített szolgálatot. Az állomás zsúfoltságának fő oka az volt, hogy ekkorra már Kiskunhalas a front közvetlen mögöttes területévé vált. 1944. okt. 9-én a Hadműveleti Területi Kormánybiztosság elrendelte Kiskunhalas személyi és anyagi kiürítését.6 7 Ugyanakkor egymás után érkeztek a kiskunhalasi állomásra a Bácskából menekülteket szállító szerelvények, de állt az állomáson katonai vonat is. A 101/322. sz. munkaszolgálatos századot szállító hosszú, közel száz kocsiból álló szerelvény — a nagy torlódás következtében — okt. 10-én már csak 2-3 km-re volt a kiskunhalasi vasútállomástól, de nem tudott oda bejutni, ezért az éjszakát a nyílt pályán töltötte. A munkaszolgálatosok a várakozási idő alatt kiszállhattak a vagonokból, a megállási hely közelében lévő üzletekben vásárolhattak, egyesek még a városba is bemerészkedtek. Kiskunhalas és környéke a munkaszolgálatosokon kívül tele volt SS-ekkel, akiknek nagy része ugyancsak visszavonulóban volt a Délvidékről, de állomásozott SS alakulat a városban is. A délvidéki SS-ek jó része tudott magyarul, miután az ottani lakosság soraiból léptek be az SS-be. Ez a körülmény azért fontos, mert választ ad arra, hogy honnan tudtak az SS-ek a munkaszolgálatosok ottlétéről, sőt azt is megfigyelhették, hogy a 70-100 vagonból álló szerelvény melyik kocsijaiban vannak a 101/322. század tagjai. A Kiskunhalason tapasztalt rossz hangulatot — az elrendelt kiürítésen túl — az is okozhatta, hogy a városban hírek terjedtek el egy várható partizántámadásról. A népbíróságon folyó tárgyalások során több vasutas is megemlítette, hogy a mészárlás előtti
