Századok – 1996

Közlemények - Gáspár Ferenc: A kiskunhalasi tragédia. (1944 okt. 11.) VI/1473

1480 GÁSPÁR FERENC és a kocsiból kinézve láttam, hogy kb. 30 fegyveres civil és néhány SS katona lövöldözött a munkaszolgálatosok vagonjaira... A keret tagjait nem láttam részt venni a lövöldözésben."4 8 Egy másik munkaszolgálatos túlélő, Iczkovits Jenő Len­gyel Ferenc keretlegényre tett súlyosan terhelő vallomást: „A kocsinkból a legtöbb munkaszolgálatos a lövöldözésre azonnal kiugrott, ezeket a lövöldözők a kiugrás után azonnal lelőtték, majd engem és négy társamat— akik a kocsiban maradtunk — Lengyel Ferenc nevű és századunk keretéhez tartozó katona puskatussal ki­zavart... Nekem sikerült elmenekülnöm... Menekülés közben már nagy lövöldözés volt, két gépfegyvert is láttam működésben, de nem tudtam megállapítani, hogy kb. hányan lehettek a lövöldözők...4 9 A harmadik túlélő, Fráter Endre nem volt jelen Kiskunhalason, mert útközben Soroksárott megszökött, vallomásában a szá­zadnál korábban tapasztaltakról beszélt, megemlítve, hogy Vorsatz Lipót őt is kiköttette.50 Ballon Károly, a század nem zsidó egészségügyis őrvezetője vallomá­sában megerősítette, hogy a keret tagjai korábban rendszeresen ütötték a mun­kaszolgálatosokat, maga Vorsatz Lipót is, majd beszélt egy más alakulatbeli őr­mesternek, Horváth Józsefnek a mészárlásban játszott szerepéről: „Újvidékről jövet Kiskunhalas előtt a keretkocsiba látogatóba jött egy más századbeli őrmes­ter, aki a beszélgetés folyamán közölte velünk, hogy ő is kerettag volt, azonban a munkaszolgálatosokat átadták az SS-nek, kik azután halomra lőtték őket... Távozása után azonnal figyelmeztettem az öregebb munkaszolgálatosokat, hogy ők is figyelmeztessék a többieket... Én másodmagammal az állomás pincéjébe menekültem... Annyit tudok, hogy a század létszáma 220 fő volt, akik közül talán 16 ember maradt életben a mészárlás után. Akiknek sikerült elmenekülni, azokat összefogdosták és elvíve, valahol kivégezték."51 Ballon Károly az előbbiekhez még hozzátette: „A vérengzés után a már említett más századbeli őrmester visszatért és eldicsekedett, hogy ezt a vérengzést ő rendezte."5 2 Ballon Károly vallomásában is — aki jól ismerte a 101/322. munkaszolgá­latos század belső viszonyait — megjelent a Hozzátartozói Csoport 1945. jún. 25-i beadványában szereplő „öregebb munkaszolgálatosok" megjelölés, mint a száza­dot megosztó tényező.5 3 A 101/322. számú munkaszolgálatos század nagy több­séggel 1926-os születésű, a kiskunhalasi mészárlás időpontjában 18 éves fiatalok­ból állt, a században kb. harmincan lehettek az idősebbek. Az utóbbiak közül került ki az ún. századtörzs, amelybe a szakaszparancsnokhelyettesek, a száza­dorvos, az egészségügyis, az iparosok, a szakácsok, az írnok, stb. tartoztak. A fennmaradt iratokból kitűnik, hogy a mészárlást túlélők között a századon belüli arányuknál magasabb volt az idősebb korúaké. Dr. Bencze Endre, Barna István 1944-ben 34 éves volt, Vajda József, Várnai József, Wetzler Endre 32-32 esztendős, négy fő volt 1926-os születésű, a többi személy életkorát nem sikerült megálla­pítani. A valamilyen funkciót betöltő „idősebbek" közvetlenebb kapcsolatba ke­rülhettek a parancsnokokkal, a keret tagjaival, mint a beosztott munkaszolgála­tosok. Ez a kapcsolat kiderül a Vorsatz Lipót elleni perben pl. Schmidt Gusztáv és Ballon Károly vallomásából is, utóbbi a Horváth József elleni per során tett rendőrségi vallomásában megerősítette a fentieket: „... Horváth József távozása után (Kiskunhalason - GF) az adatait feljegyeztem magamnak és a tőle hallot­takat elmondtam Wetzler Endre szakaszparancsnok helyettesnek, Barnának

Next

/
Oldalképek
Tartalom