Századok – 1996

Közlemények - Gángó Gábor: Thiers; Engels és a kereszténység szelleme. Eötvös József a pauperizmusról I/129

EÖTVÖS JÓZSEF A PAUPERIZMUSRÓL 145 lítanánk, hogy a betegek kórházi kezelése feleslegessé teszi az otthoni ápolást), akkor is a legnagyobb biztonsággal állíthatjuk, hogy az állam jótékonysága mindig sokkal költségesebb, mint az, amelyet az egyes ember gyakorol, mégpedig kettős okból: Egyrészt az állami jótékonykodás szükségképpen rengeteg kiadással jár együtt, ellentétben a magánjótékonysággal.3 2 Másrészt az államtól kapott támogatás — a dolgok természete szerint — ál­talában akkor érkezik, amikor már túl késő a segítség. Ennek oka az, hogy az államnak, ha nem akar elviselhetetlen terhet magára vállalni, a segítséget a legínségesebb hely­zetben lévőkre kell korlátoznia, s hogy ne látsszék könnyelműnek, a segítséget fel­tételekhez kell kötnie, ami megnehezíti a kilábalást az ínségből. A jótékony kéz kisebb adománnyal gyakran nagy vigaszt nyújt, és fel tudja kutatni a rejtőzködésbe menekülő szerencsétlenséget. A szeretet országát, mely a felsőbb és szegényebb osztályokat a magánjótékonyság gyakorlata által átfogja, az állam még a legjobb szegénytörvényekkel sem tudja helyettesíteni. S az európai sze­génytörvények még messze vannak attól, hogy jónak nevezhessük őket. Meg tudja-e különböztetni az állam jelenlegi szervezetében a valós szükségleteket a visszaélésektől? Képes-e az államnak nevezett központi hatalom arra, hogy jóté­teményeit ne csak igazságosan, hanem megfontoltan ossza el? A magánjótékonyság csökkenésével a szegények között elapadt egy reményfor­rás, amelyet az állam soha nem helyettesíthet. Nem akarom azok érdemeit kisebbíteni, akik majd minden európai városban megfordulnak jótékonysági bálokon vagy kon­certeken. Azt is el kell ismernem, mostanában gondunk van arra, hogy jó cseleke­deteinknek nyoma maradjon: szép hosszú listák jelennek meg, melyekben minden, amit a szegénységért tettünk, pontosan fel van sorolva Mégis messzemenően meg vagyok arról győződve, hogy a jótékonyság megszűnt.3 3 Ehhez már az első francia forradalom óta szükségképpen hozzájárultak a birtokos és nem birtokos osztályok között keletkezett konfliktusok, továbbá az az igyekezet, mellyel a szegényeket — érdekeik állítólagos védelmében—a társadalom jómódú részével szemben ellenségessé kívánják tenni. Ha mármost a dolgozó osztályok jelenlegi helyzetét előítéletektől mentesen vizs­gáljuk, akkor a fogyasztás növekedéséből, amely valamennyi szükségleti cikk esetében bekövetkezett, mindenképpen helyzetük anyagi javulására következtethetünk, már amennyiben ezen osztályok megszokott állapotát vizsgáljuk A civilizálódás mellett éppen ezáltal gyarapodtak a nép szükségletei is, így még kisebb mértékű visszaesés esetén is megnagyobbodott az ínség érzete, mégpedig abban a mértékben, ahogy a felsőbb osztályok prosperitása növekedett, és ahogy a társadalom alacsonyabb és magasabb osztályai egymástól távolodtak Éppen azért, mert minden korlát leomlott, mely a középkorban az egyes ember tevékenységét akadályozta, az erősebbnek és intelligensebbnek megnövekedett az esélye arra, hogy helyzetét javítsa, s ez együtt járt a nyomorba süllyedés valószínű­ségének növekedésével mindazok számára, akik e tulajdonságokkal nem rendelkeztek. Korunk kereskedelmi és ipari viszonyaihoz elkerülhetetlenül hozzátartozik, hogy ha a munkabér kifizetése akadozik, munkások ezrei jutnak egy csapásra koldusbotra, és olyan okokból, melyek megszüntetése az államigazgatás hatáskörén kívül esik. Az átlagos munkásnak rendelkezésére álló kis tőke mellett a kétheti kereset egyszeri

Next

/
Oldalképek
Tartalom