Századok – 1996
Tanulmányok - Novák Attila: Cionisták; baloldaliak; államrezon. (Cionizmus és államhatalom a 30-as évek Magyarországán) VI/1341
1372 NÓVÁK ATTILA ok a zsidóság társadalmi helyzetével magyarázható. Az internacionalista kommunista mozgalom nagy hatással volt a zsidóság némely körére, de nemcsak arra.23 2 A zsidó ifjúság beilleszkedni nem tudó részének egyik útja a legális vagy illegális munkásmozgalom felé vezetett. A másik utat a cionista csoportok jelentették, s itt fontos a baloldali Hasomer Hacair szerepe. S mivel a társadalmi háttér azonos, természetesen voltak átfedések. De ezek nem szervezetiek voltak. A kommunista mozgalomnak nem volt cionista frakciója s a cionisták a Szovjetunióban a legbrutálisabb rendőri üldözésnek voltak kitéve. Magyarországon a legtipikusabb történetek arról szóltak, hogy egy zsidó fiatalember valamelyik cionista csoporthoz tartozott, majd ennek kereteit túl szűknek, túl partikulárisnak találva csatlakozott a nemcsak a zsidóság, hanem a proletariátus felszabadításáért küzdő kommunistákhoz. Ilyen volt például később a Rajk-perben már Szalai Andrásként megismert Lendler Ervin és Demeter György (héber nevén Chaim Deutsch) esete is. Ok többed magukkal 1936 elején elhagyták a cionista mozgalmat (s egyben Magyarországot) s csatlakoztak a Spanyolországban harcoló Rákosi-zászlóaljhoz.233 Persze az is igaz, hogy a magyarországi Hasomer Hacair jóval baloldalibb volt, mint a más országokban működő csoportok. Ez sokszor Palesztinában is problémát okozott, hiszen többször előfordult az, hogy az alijázott magyar sómérok a kommunistákhoz csatlakoztak és elhagyták a kibbucokat és néha visszatértek Magyarországra.23 4 A magyar szervezet radikalizmusára jellemző, hogy egyes sómérok vagy azok kommunista ismerősei a sómér kénben fejtettek ki kommunista propagandát. Ezt a cionista nevelők (héberül: madrichok) nem nézték jó szemmel, főleg azért, mert alkalmat adhatott a hatósági zaklatásra. Ugyanakkor szervezetileg sem voltak egy platformon a kommunistákkal. A cionista csoportok (egyes jobboldali pártok kivételével) a Cionista Világszervezetet ismerték el döntéshozó szervnek és nem valamelyik kommunista pártot és a Kominternt, így elszigetelődtek a kommunistáktól. Ez akkor is így van, hogyha tudjuk, hogy ideológiailag lehettek azonosságok (materialista világnézet, antiklerikalizmus stb.). A cionista csoportok mintegy szivacsként szívták magukba a kor különféle eszméit. Ezek az eszmék Közép-Kelet-Európában a militarizmus, a szocializmus illetve a bal- és jobboldali kollektivizmus különféle formáiként jelentek meg.235 Még a vallásos cionizmus is telítődött a kollektivizmussal. A hatóságok nemcsak némely kollektivista cionista intézményt tartottak gyanúsnak, de a radikális sómér ideológiát is, melyet így „sikeresen" kevertek össze a Szovjetunió és a Komintern-tagszervezetek hivatalos baloldaliságával. Az évtized végére új helyzet alakult ki. A zsidó nemzeti mozgalmat a kommunizmussal azonosító szemlélet elérte célját, a mozgalom egésze (a lojális középszárnyat is beleértve) a hazai kommunistákhoz hasonlóan az illegalitás felé sodródott. S ez a törvényen kívüliség a zsidóság helyzetét is kezdte áthatni. - így alakult át a cionizmus és a hatalom viszonya a zsidóság és a hatalom szövevényes kapcsolatává.
