Századok – 1996
Tanulmányok - Novák Attila: Cionisták; baloldaliak; államrezon. (Cionizmus és államhatalom a 30-as évek Magyarországán) VI/1341
CIONIZMUS ÉS ÁLLAMHATALOM A 30-AS ÉVEK MAGYARORSZÁGÁN 1359 vatalos állásfoglalása szerint a Hasomer Hacairt minden gyűjtési tevékenységből kizáija. Ez azért volt lényeges, mert a zsidó nemzeti alapok, a Keren Kajemet és a Keren Hajeszod Magyarországon a Pro Palesztina Szövetség szakosztályaiként működtek, ami azt jelenti, hogy a sómérokat kizárták a nemzeti alapok munkájából. A rendőrségi felügyelet egyeseket még november elején is érintett.13 5 Egyébként a felügyeleti rendszer alsóbb szintű végrehajtásánál mutatkozó hibák még a belügyminisztert is arra késztették, hogy utasítást adjon ki: az alsóbb fokú rendőrhatóságok ne bélyegezzenek meg egyes egyesületeket azért, mert a tagjaik között vannak olyanok, akik „felforgató eszmék szolgálatában állanak".13 6 A Szervezeti Osztály kapcsolatba lépett a Jewish Agency népszövetségi delegátusával, Nachum Goldmannal. Goldmann memorandumot adott át Magyarország népszövetségi képviselőjének, melyben kifogásolta a magyarországi cionizmus működési feltételeinek (gyűjtések a zsidó nemzeti alapok számára, előadások és gyűlések tartása stb.) a romlását. A Szervezeti Osztály arra kérte Goldmannt, hogy a cionista világkongresszus befejezése után folytasson tárgyalásokat Rigában és Budapesten.137 Lettországban a magyarországihoz hasonló okok miatt romlott a helyzet, s ahogy a Szervezeti Osztály fogalmazott, a helyi zsidóság bizonyos erői is elősegítették a helyzet elfajulását. Lettországban az anticionista ortodox szervezet, az Agudat Jiszrael, Magyarországon az „asszimilánsok" gátolják a cionista munkát. A hitközség és a cionisták kapcsolata korszakunkban igen feszült volt, bár a cionisták többször is megkísérelték, hogy a herzli jelszót valóra váltva, bekerüljenek a hitközségi vezetésbe. Az évtized elején a hitközségi vezetés politikai súlya még minden további nélkül lehetővé tette, hogy fontos cionista rendezvényeket ne tarthassanak meg Magyarországon. Ilyen volt például az, amikor 1932-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter visszautasította a hazai cionisták azon kérését, hogy Magyarország adjon otthont a Jewish Agency világkongresszusának.138 A cionista követelések ilyen körülmények között demokratikus jelleget öltöttek, hiszen a hitközségi vezetésbe való bekerülés vágya jogkiteijesztő igényekkel is járt, így nem fogadták el a bekebelezés gyakorlatát és követelték a hitközségi választójog demokratizálását is.13 9 A nyomásgyakorlási eszközök között tárgyalások és zajos pártalapítás egyaránt szerepeltek. A cionista perspektíva közben hónapról hónapra aszerint változott, hogy milyen eszközzel és mennyire remélték azt, hogy programjukból bármi megvalósulhat. A külföldi cionista vezetők beavatkozása is ezek fényében értelmezhető, hiszen hosszas tapogatózások és tárgyalások során sem sikerült megegyezni egy közös gyűjtésről a hitközségi illetékesekkel. A tárgyalások még 1935-ben megkezdődtek a Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetsége (Patai József, Pfeiffer Ignác, Hatvany Bertalan), a hitközség képviselői (Stern Samu, Eppler Sándor), a jeruzsálemi cionista delegátusok és a Magyar Cionista Szövetség között arról, hogy egy a magyar zsidóság speciális helyzetét figyelembe vevő egyesületet hozzanak létre.140 A tárgyalások légkörét befolyásolta a cionisták által az 1936 márciusi hitközségi választásra nagy ambíciókkal létrehozott, majd „elhalt" Hitközségi Zsidó
