Századok – 1996
Történeti irodalom - A megszelidített fény. Müller Miklós (Ism.: Rozsnyai Jenő) V/1335
1335 TÖRTÉNETI IRODALOM drasztikus csökkentése csak a francia forradalom idején sikerült, amikor a hatóságok a spanyol tömegek súlyos atrocitásokhoz is vezető franciaellenes érzéseit is kihasználták. A szerző a kérdésfelvetéstől a konklúzióig rendkívül alapos munkát végzett. S bár időnként ez az alaposság azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az olvasó elveszik a részletek tengerében, s még azt is elfelejti, hogy miért íródott a könyv. Mindezért azonban kárpótol az, hogy szinte személyes ismerőseivé válnak a Spanyolországban működő kereskedők vagy bankárok éppúgy, mint francia területen működő kollégáik. S az is, hogy a szerző mindig visszatér az elején elindított vonalhoz, gondolathoz, hogy a végén aztán többszáz oldalas jól kidolgozott és dokumentált munkáját tömören összegezze. A recenzens legfeljebb azon törheti a fejét, hogy a francia gazdaság vajon hogyan használta fel ezt a szelíd, dominanciát, egyáltalán tudott-e ezzel élni az Angliával folyó világméretű versenyben. Igaz, ez már egy másik história, s Zylberberg nem ezt a kérdést tette fel. Majoros István A MEGSZELÍDÍTETT FÉNY Müller Miklós Szerk. Anderle Ádám Szeged, 1994. 126 o. + 12 képmelléklet. LA LUZ DOMESTICADA Vida y obra de Nicolás Muller (Ed) José Girón. Oviedo 1995. 425 о. Magyarországon 1994-ben jelent meg Szegeden a JATE Hispanisztika Tanszékének kiadásában Müller Miklósról, Spanyolországban élő fotóművészről egy kötet. A cím José Ortega y Gasset spanyol filozófus Müllerről írott sorait idézi: „Nicolas Müller, aki megszelídítette a fényt". A szei-zők: José Girón, az oviedói egyetem professzora, Anderle Ádám szegedi egyetemi tanár és a Spanyolországban élő Don Nicolásként ismert fotóművész, aki 28 éve él Hispániában. Az 1970-es évek óta nem aktív, Asturias egy kis falujában él. A könyv első részében az Orosházán született Müller; gyermekei kívánságára és okulásukra adja közre „Emlékeit", életének magyar korszakát. Orosházi családi ház, három év a szegedi piaristáknál, 4 év a vásárhelyi református kollégiumban - érettségi vizsga. Egyetemi (jogi) tanulmányok Szegeden. Müller itt tagja volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának. Ez a híres baráti kör olyan tagokkal dicsekedhetett, mint Ortutay Gyula, Radnóti Miklós, Tolnai Gábor, stb. Közülük Müller legjobban Radnótihoz kötődött. A negyedik korszak az emigráció kezdete. Franciaország, illetve Párizs a háborús években Tanger Marokkóban, s közben portugáliai nehéz hónapok. Magyar, sőt helytörténeti vonatkozásai miatt a legérdekesebb az első rész. A szerző 1978-ban írta ezt az életrajzot spanyolul. Emlékeiben sorra felbukkan a szabadkőműves apa, aki az orosházi zsidó hitközség elnöke volt, de minden keresztény ünnepet megtartott. A röviden, de annál plasztikusabban jellemzett családtagok mellett a keresztények és zsidók élete, a híres vagy kevésbé híres tanárok, a távolabbi rokonok — egy gyermek megfigyelő képességének, de egy felnőtt tudatában megörökítve, későbbi sorsukkal együtt. Fontos szociográfiai leírás. Orosháza, Hódmezővásárhely, Szeged: Müller a lexikonok tömörségével, de egy író tehetségével tudja érzékeltetni a 30-as évek kisvárosának jellegzetességeit. A Trianon utáni Szeged gyors ütemben épülő egyetemi intézményeivel, klinikáival, színházával vonzó és nyüzsgő metropolisz volt a kisebb városhoz szokott írónak. Miiller 13 éves korától fényképezett. Amikor emigrációba kényszerült, már ismert szociofotós. Fotózott Marokkóban, Tangerben. Párizs a háború ellenére a fény és a barátságok, az emberi segítőkészség városa maradt számára. Barátai elsősorban művészek: Tihanyi Lajos, Brassai (Halász Miklós). Itt lesz barátja Brachfeld Olivéi; a híres műfordító is, aki sok magyar írót ismertetett meg a katalán és spanyol olvasókkal. Amennyire kedveli Párizst és a franciákat, annyira lesújtó a véleménye Portugáliáról. Élményei: a nyomor, a villamosokon feketébe öltözött, de köpködő urakkal, a semmittevő férfiak, a
