Századok – 1996

Történeti irodalom - Degré Alajos emlékkönyv (Ism.: Szabó István) V/1331

1332 TÖRTÉNETI IRODALOM Zlinszky János Degré Alajos tudományos pályafutását érintette. Megemlíti, hogy egyetemi tanulmányai során kiváló szakmai alapokat kapott, így vált lehetővé, hogy első tanulmányai a Quadripartitumról és a Planum tabulareról máig alapműveknek tekinthetők. Később az űj értékrendeket képviselő rendszer megfosztotta az egyetemi karrier lehetőségétől, levéltárosként a középkori peijog, a gyámsági jog és a helytörténetírás területén ért el számottevő eredményeket. Levéltárosként folytatott történetírói tevékenységét, életrajzi adatokkal is fűszerezve, szubjektív hangvételű tanulmányban Kállay István tekintette át. Balogh Elemér a Degré Alajos által is kutatott tárgyat választott. („Büntetőjogi tényállások a középkori magyar szentszéki perekben" 25-37.) A tanulmány érdekes adalékokkal szolgál a jog középkori magyarországi szerepéről és az egyházi bíráskodás sajátosságairól. Benedek Ferenc „Az actio Publiciana eredete és funkciója" (37-58.) címmel gazdagította az utóbbi években elhanyagolt klasszikus kori római jogi irodalmat. Béli Gábor a mestertől tanult és kiválóan alkalmazott módszerekkel dolgozta fel a középkori magyar magánjog egy izgalmas területét. („Az új adomány eredete és önálló intézménnyé válása" 59-67.) Földi András a „Werbőczy és a római jog" című dolgozatában (67-77.) szolgált egy sokat vitatott tudományos kérdéshez fontos adalékkal. Hamza Gábor a Hármaskönyv egy érdekes jellegzetességét dolgozta fel. („A Tripartitum mint jogforrás" 77-87.) A szerző az egyik legvitatottabb magyar jogtörténeti emléket hasonlítja össze a kuriózumnak tűnő, 1683-ból származó Dán Kódex-szel. Homoki Nagy Mária „Az úrbéri telek tulajdonjogi helyzete" című dolgozatában (87-99.) a középkori magyar ingatlantulajdon sajátosságait elemzi. Különösen érdekes az úrbéri telek Mária Terézia korabeli felosztásáról és a jobbágyvagyon átörökítéséről íit konkrét esetek feldolgozásán alapuló okfejtése. Horváth Pál tanulmányában a tanszabadság utolsó rendi országgyűlés általi törvényesítéséről, a közép- és főtanodai petíciós, valamint az ún. diáktársasági mozgalomról, valamint az első független felelős magyar minisztériumnak a tanszabadsághoz való viszonyáról írt. („Kulturális jogok a megkésett polgári átalakulás időszakában 99-121.) Kajtár István a jelenkor-történészek számára is érdekes gondolatokat kínáló tanulmánnyal („Modernizációnk és Európa. Adalékok a politikai vitakultúrához az 1843/44-es rendi országgyűlésen" 121-131.) tisztelgett egykori mestere emlékének. Kapiller Imre levéltáros, aki az egykor Degré Alajos irányítása alatt működő Zala Megyei Levéltár munkatársa, tanulmányában helytörténeti tárgyat, egy ismert magyar jogász zalai kapcsolatait dolgozta fel. (Kelemen Imre és családja Zalában 131-137.) Kardos József az 1933-ban megalakult, Habsburg-barát Nemzeti Pártról írt „Egy legitimista párt rövid története" címmel (137-149.). Munkájában kirajzolódik a korabeli Magyarország egyik lényeges közjogi problémája, az államfői hatalom gyakorlásának kérdése, és az ezzel kapcsolatos parlamenti és választási csatározásokat is megismerhetjük. Mátlié Gábor a közigazgatási büntetőjog elmélettörténeti hátterét dolgozta fel. A tanulmányból megfelelő ismereteket nyerhetünk a kihágások anyagi jogi intézményesüléséről, a büntetőjogtól való elhatárolódásáról, a közigazgatási hatóságok kihágásokkal kapcsolatosjogairól, valamint a bírósági és közigazgatási kompetencia elhatárolásáról. („A közigazgatási büntetőjog elmélettörténetéhez" 149-161.) Mezey Barna szintén Werbőczy Tripartitumát, közelebbről annak büntetőjoggal foglalkozó részét választotta témájául. („Büntetőjogi töredékek a Hármaskönyvben" 161-173.) Sikerrel bizonyítja, hogy a Ilármaskönyv büntetőjogi rendszere logikus egységet alkot. Kiemeli, hogy a korabeli büntetőjogi források viszonylag szűkösek, elemzi a büntető és magánjog összefüggéseit. Molnár András, aki szintén a Zala Megyei Levéltárban tevékenykedik, „Deák Ferenc mint »becsületbeli tiszti alügyész«" címmel készített értekezést. (173-181.) A szerző a Haza Bölcse életének kezdeti, egyik meghatározó periódusát dolgozta fel. Molnár Imre a ma már alig kutatott klasszikus római jogi témát választott, tanulmányát „A Gaius-féle Institutio rendszer" címmel adta közre. (181-197.) N. Szegvári Katalin a francia ipari és kereskedelmi társulások fejlődését tekintette át a középkortól napjainkig. („A gazdasági szervezetek jogi helyzete Franciaországban" 197-221.) Pölöskei Ferenc írásában a magyar városok polgári kori történetét tárja elénk. Betekintést nyerhetünk a kezdetet jelentő 1848-as reformokba, majd a dualizmus korának városi önkormányzati rendszerébe, végül a Horthy-kor közigazgatásának átalakulásába. („A városok jogállása a polgári korban" 221-223.) Pritz Pál „Pax Germanica" címmel (233-249.) a náci Németország háború utáni békeelképzeléseiről tett közzé tanulmányt. Rácz Lajos a magyar katolikus egyház fejének közjogi szerepéről publikált. („A prímások és a magyar közjog" 249-261.) Megtudhatjuk, hogy Magyarország prímása, az esztergomi érsek évszázadokon keresztül fontos közjogi szerepet töltött be hazánk történetében. Révész T. Mihály a dualizmuskori Magyarország sajtóügyeiről írt. („Tájékoztatáspolitika a kiegyezés utáni Magyarországon" 261-279.)