Századok – 1996

Közlemények - Gángó Gábor: Thiers; Engels és a kereszténység szelleme. Eötvös József a pauperizmusról I/129

EÖTVÖS JÓZSEF A PAUPERIZMUSRÓL 131 Uralkodó eszmék néhány rá vonatkozó lábjegyzete eleddig sejtetni engedett. Thiers könyvének ismerete, illetve a párhuzamok a Materielle Noth der unteren Volksklassen szövegével azt bizonyítják, hogy a Pauperizmus a forradalom után keletkezett. A lejegyzés lehetséges legkésőbbi időpontjaként — a kézírás jellegzetességei alapján — az ötvenes évek legeleje valószínűsíthető.5 A Pauperizmus szövegét közelebbről szemügyre véve azt látjuk, hogy Eötvös eltekint az ipari társadalomban jelen levő szegénység objektív feltárásának kísérletétől, és ehelyett a szubjektív összetevő, azaz a társadalmi közérzet felől közelíti meg a kérdést. Szegénység azért létezik, mert az emberek szegénynek érzik magukat. „A szükség fogalma — annak utolsó, legrettenetesebb, halállal végződő stádiumát kivéve — relatív fogalom, amely függ az egyes individuum normális állapotától, a szükségletekről alkotott nézeteitől (sőt reményeitől is), valamint attól a viszonytól, mely jelenét reményeihez fűzi." Álláspontja azonos Thiers-ével, amikor a rendszertelenül érkező jövedelem lélekromboló hatásáról szól, és a legfőbb rossznak a létbizonytalanságot tartja: , A legnagyobb szegénység — amennyiben állandó — kevésbé nyomasztó, műit a pillanatnyi szükség, mely a viszonylagos jólét állapotát szakítja félbe. [...] Korunkban Damoklész kardja függ milliók feje fölött, s olyannyira nagy a dolgozó osztályok szorongása, hogy akit ez a bizonytalanság nem fenyeget, el sem tudja képzelni." Eötvös sokkal emberibbnek tartja ebből a szempontból a középkort, amikor a korlátozottabb, de biztos egzisztenciális keretek nagyobb nyugalmat eredményeztek. Ellentmond viszont Thiers-nek abban, hogy a kirívó gazdagság az általános jólét emelkedésének jele lenne - Eötvös szerint ez a pauperizmust előidéző okok közé tartozik.6 Eötvös a pauperizmus kialakulásának és az azzal járó valamennyi politikai következménynek fő okát alapvetően a kereszténységben látja. A keresztény vallás szeretet- és egyenlőségeszméje „az emberiséget tizennyolc századon keresztül előkészítette" a francia forradalomra, amely a társadalmi korlátok lebontásával utat nyitott a szabad versenynek. Ennek még a forradalmat megalapozó 18. század vallásellenessége sem mond ellent. Ugyanakkor, folytatja Eötvös, Helvétius és Condorcet annyit elértek, hogy az üdvözülés reménybeli helyszíne evilági régiókba tevődött át: „ A Szentírás szava, mely szerint könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni, ma már nem vigasztalja a szegényeket. Itt már csupán földi reményekről és félelmekről lehet szó." Eötvös messzemenően elutasítja Thiers képmutatóan determinista álláspontját a társadalom működéséről - Thiers ugyanis (a természetben létező természetes különbségek analógiájára) semmi kivetnivalót nem talál a kirívó vagyoni egyenlőtlenségekben. „Mintha e szent és sérthetetlen intézmény [ti. a tulajdon] — ami nem más, mint az emberi képességek szabad és korlátlan fejlődése: hol gazdagságot, hol középszert, hol nélkülözést eredményez, s hasonlít az erdők növényzetéhez, ahol gyenge, fiatal vagy sovány földbe került fa mellett fejlettebb, szép vagy fenséges található —; mintha egy efféle intézmény, ami nem más, mint maga a parancsoló és tiszteletben tartott természet, mentségre és helyesbítésre szorulna"7 Eötvös ellentmond a De la propriété társadalmi homogenitásról szóló fejtegetéseinek is.8 A városi társadalmat egyértelműen tőkésekre és munkásokra osztja,