Századok – 1996
Történeti irodalom - Roche Daniel: La France des Lumiéres (Ism.: Tóth István György) V/1315
TÖRTÉNETI IRODALOM Daniel Roche LA FRANCE DES LUMIÈRES. Paris. Fayard, 1993. 651 о. FRANCIAORSZÁG A FELVILÁGOSODÁS KORÁBAN Daniel Roche, a párizsi Sorbonne professzora a koraújkori francia társadalomtörténet egy ik legkiválóbb kutatója, Pierre Goubert tanítványa, szerzőtársa és később utóda a katedrán. Roche disszertációját a vidéki francia akadémiák 18. századi történetéből készítette. Ezután írta meg hatalmas levéltári anyagon alapuló monográfiáját a 18. századi párizsi „kisemberek" kultúrájáról, mindennapjairól, amelyet a francián kívül több más világnyelvre is lefordítottak (Le Peuple de Paris, 1981.). Roche kiadta egy párizsi munkás, Jacques Louis Ménétra naplóját a 18. századból, majd Pierre Goubert-rel együtt egy kétkötetes szintézisben foglalták össze az Ancien Régime, azaz a 16-18. század társadalom-, intézmény- és művelődéstörténetét (Les Français et l'Ancien Régime) I—II. Paris, 1984. Roche ezenkívül két további nagy monográfiát írt a 18. századról: az egyik a felvilágosodás korának „tudós" embereiről szól és a felvilágosodás hatásáról a korabeli értelmiségben, míg a másik, a La Culture des apparences (A látszatok kultúrája) című, rendkívül nagy sikert aratott munkája a 18. századi öltözködési kultúrát mutatja be, szintén hatalmas levéltári anyag feldolgozásával. Roche most ismertetendő munkája szintézis a 18. századi francia történelemről, mely a szerző érdeklődésének megfelelően ismét a társadalom-, a művelődés- és a mentalitástörténet változásaira összpontosít. A könyv elején megismerkedünk a korabeli Franciaország földrajzával, továbbá azokkal, akik hivatásszerűen dolgoztak ezen: a szerző bemutatja a geográfusokat, térképészeket, földmérőket, ismerteti, hogy a tudomány előrehaladtával és munkájuk lassú, fokozatos népszerűsödésével hogyan változott a franciák képe saját hazájukról a 18. század eleje és vége között. Egy különösen érdekes fejezet az időfogalom változását elemzi, a költők és a tudósok, a parasztok és a városi emberek időfogalma egyaránt átalakult. A hagyatéki leltárak, árjegyzékek alapján Roche azt is forrásszerűen bizonyítja be, hogyan lett a zsebóra és az állóóra luxuscikkből általánosan elterjedt használati eszköz. Roche szembeállítja egymással a falusi és a városi Franciaország kultúráját, elemzi a parasztok mindennapi életében a 18. század folyamán végbement változásokat. A kereskedőkről szólva bemutatja a merkantilizmus és a fiziokratizmus hatását, elterjedését a ,jobb" körökben. A városi kultúrát részletesen elemzi, különös figyelmet szentel a városba érkezett falusiakra, kulturális konfliktusaikra és viszonylag gyors beilleszkedésükre. Nemcsak Párizs köti le a szerző figyelmét, bár saját kutatásai természetesen elsősorban ehhez a városhoz kapcsolják. Megismerkedünk a vidéki nagyvárosok, így mindenekelőtt a 18. században különösen virágzó Lyon társadalmával is. Lyonnak a század elején még csak 97 ezer lakosa van, a forradalmai már 150 ezer lyon-i éli meg. A gyors növekedés, amely különösen felgyorsult a 18. század második felében, nem magyarázható természetes szaporodással, csakis a vidékiek nagyszámú városba települése tesz egy ilyen dinamikus fejlődést lehetővé. Roche bemutatja a fejlődésben megrekedt, „álmos" vidéki francia városokat is, ilyen például Angers, Caen vagy Ussel, amelyek társadalmát részletekbe menően elemzi a szerző. A városba bekerült vidéki ember a falunál összehasonlíthatatlanul gyakrabban találkozik a nyomtatott szóval, a könyvvel. A magyar levéltári forrásoknál sokszorta gazdagabb hagyatéki leltári anyag, mely a 18. századi francia közjegyzők achívumaiban várja a kutatókat, lehetővé teszi Daniel Roche számára, hogy bemutassa: párhuzamosan a könyv árának gyors csökkenésével a 18. század folyamán hogyan került mind több kisember kezébe is könyv. A hagyatéki leltárak elemzése mellett Roche nem felejtkezik el azokról a buktatókról sem, amelyeket ez a kiváló forrás rejt. A 18. században ugyanis a nyomtatvány nem azonos a könyvvel,
