Századok – 1996

Beszámoló - Konferencia az elitről (Müller Rolf) V/1307

1308 BESZÁMOLÓ hozzájárultak. Sajátos szerepe a 19. század második felében, a gazdasági fejlődés éveiben is megfigyelhető, amikor is olyan összeütközések alakultak ki, amelyek egyrészt integráló szerepét csökkentették, másrészt a polgárosodás eredményeit rontották. A Horthy-kor elitjének szerepe is hasonló módon összetett. Összefogó szerepét ellentmondásos formában töltötte be, szociális érzékenységével szemben is kifogásokat emeltek, és ez utóbbi tény magával hozta a népi-urbánus ellentét kibontakozását. A társadalom 1945-1948 utáni eredményeit figyelve pedig megállapítható, hogy a szerephez jutó „messianisztikus" elit szintén rontotta vagy legalább is messzemenően befolyásolta a hazai társadalom teljesítőképességét. Veliky ezt követően — abból kiindulva, hogy az elit szerepét és funkcióját a legtöbb elmélet az általános közérdekhez képest jelöli ki — a hazai közérdek értelmezésének fejlődéstörténetét vázolta fel. 1526 után olyan változások következtek be, amelyek alapján a nemzeti (köz)érdek és az állami (udvari) érdek szembekerülhettek egymással, hiszen a Habsburg törekvések eltérhettek Erdély vagy a királyi Magyarország rendjeinek érdekeitől. Eötvös J. S. Millnek írott levelében említi, hogy II. József felvilágosult abszolutizmusának kísérlete — miszerint a partikuláris rendi-nemzeti érdekeket udvari érdekké kovácsolja — nem sikerült, így jutunk el a polgári átalakuláshoz. A reformkor liberális reform-elitjének eredményei viszont épp ezen a téren figyelemre méltóak: az érdekegyesítés révén sikeres kísérletet tesz a szociális és nemzetiségi törekvések közérdekké emelésére. Később, a dualizmus korában azonban újra, mind határozottabban, az állami és közérdek eltérése figyelhető meg, és Trianon csak újabb nehézségeket hozott e tekintetben. A Horthy-kor végén meginduló elitharc és a Holocaustból következő feszültségek az 1945-1946-os fordulat után ugyancsak megnehezítették a csoportérdekek nemzeti érdekké való kovácsolódását. Veliky — a történeti áttekintése után — fejtegetése zárásaként feltette a kérdést, hogy mi a teendő tehát az elittel kapcsolatban. Véleménye szerint abból kell kiindulni, hogy az elit nemcsak erkölcsöt sugároz, hanem technikai, tudományos funkciója is van, így tehát racionális eszközökkel körül lehet írni helyzetét. Az előadó visszautalt Széchenyire, aki a lelki függetlenekről írva fontos jellemzőként említette meg, hogy ez a csoport nem azonos a többséggel, hiszen „mélyre csak kevesen látnak". Ugyanakkor Széchenyi megjegyzi, hogy az elitnek szocializálnia kell a teljesítményeit, és a tudományosság mellett „a hihető életre" kell törekednie, amellyel el tudja magát fogadtatni a többséggel. Végül az előadó Széchenyi azon tézisére hívta fel a hallgatóság figyelmét, miszerint mindennél fontosabb, hogy legyenek „eszmesúrlódások", amelyekhez idő és hely szükséges. A délelőtt másik előadója, Gerő András történész az elit meghatározásával kezdte előadását. Megítélése szerint az elit legtöbbször azokat jelenti, akik egy adott szerkezetben „felül és belül" helyezkednek el. Ebben az összefüggésben nem elég csak az egyik dimenzióra utalni, hiszen a „felül, de kívül" állapot érthetően mind a politikai, mind a gazdasági és tudományos elitben értékcsökkenést hoz magával (ahol az ilyen helyzetben lévőket kontárnak, illetve egyszerűen egy gazdag embernek tekinthetik). Gerő fontosnak tartotta leszögezni, hogy az elitre szükség van. Ezzel kapcsolatban felvázolta azokat a magyar törekvéseket, amelyek az elit részleges, vagy