Századok – 1996

Közlemények - Deák Ágnes: Eötvös József levele Trefort Ágostonhoz 1850 I/119

128 DEÁK ÁGNES köztársasággá alakul egykor át, még akkor is, ha a tökéletesség legmagasabb fokán áll, mint például Angliában, egész életükben, de most egészen biztosan kezet foghatnak veled és a hozzád hasonló nézeteket valló politikusokkal. Elválásunk óta mérhetetlen lelki megpróbáltatásokon estem keresztül. Most nyugodtabb vagyok, s bátrabban tekintek a jövő elébe, bár nem tudom, lesz-e erőm és lehetőségem az előttem álló pályát befutni. De látom az irányt, amerre haladni nem lehetetlen, s amelynek követésére kötelesség szólít. A múltba visszatekintve látom, hogy az engem jellemző gyengeség és törekvéseim sikertelenségének oka egyaránt az volt, hogy nem volt elegendő bizalmam nemzetem iránt, és szerencsétlen helyzetünkben oly ügyet kellett védelmeznem, amiről magam sem voltam teljesen meggyőződve. Most azonban, hogy a szilárdsághoz szükséges e két fő tulajdonsággal rendelkezem, melyek korábban hiá,nyoztak belőlem, s melyek a politika terén való előrehaladáshoz nélkülözhetetlenek, remélem, lesz elég kitartásom. A közeljövőre nézve elhatároztam, hogy a telet még itt töltöm, mégpedig azért, hogy művemet befejezhessem — és ha munkám, ahogy remélem, sikerül, és hazatérésemkor azzal a politikai pályán megalapozhatom hírnevemet, az jövőmre nézve nagy jelentőségű lesz. Egyébiránt Kolbbal, aki maga keresett fel engem és lapját, amennyire csak a körülmények engedik, azt osztrák kérdéseket illetően rendelkezésemre kész bocsátani, abban állapodtam meg, hogy a következő telet még egy meghatározott irány kijelölése végett a közelében töltöm. Ha Kolb szavát tartja — a fő kérdésekben teljesen egyetért velem —, jobban mondva, ha abban a helyzetben lesz, hogy betarthassa szavát az Augsburger megnyerését illetően, az azt fogja jelenteni, hogy ő minden tőlem érkező cikket e 1 f о g a d és mindent, ami a mi irányunkkal ellenkezik, elutasít (kivéve a közvetlenül az osztrák követségtől származó közleményeket), ez tehát kétségkívül nagy jelentőségű lenne, és még tovább növeli reményeimet, ha Szalay politikánkat a Leipziger vagy a Kölner Zeitungban — ha élesebb kifejezésekkel is — védelmezni fogja. Ez lenne egyike a legfontosabbaknak. Igyekezz elősegíteni, hogy odahaza alapítsanak egy lapot. Szerintem ez még a mostani viszonyok között sem lehetetlen, hiszen barátaink már szabadok. Az teljesen világosnak tűnik számomra, hogy efféle lap nélkül politikai befolyásról nem lehet szó, s az is, hogy a következő birodalmi gyűlésben — melynek működésére a minisztériumnak éppúgy szüksége van, mint nekünk, ha nem akarja, hogy a katonai hatalom elsöpörje —, pártot kell alkotnunk, s még időben tisztáznunk ügyünk alapelveit, s ezt szintén csak egy újságon keresztül tehetjük meg. De mindezekről következő találkozásunk alkalmával még beszélünk.