Századok – 1996
Közlemények - S. Lengyel Márta – Spira György: Metternich távozása a kancellári székből egy magyar udvaronc leírásában V/1241
1272 S. LENGYEL MÁRTA - SPIRA GYÖRGY ellenük indítandó általános támadásra készül. Amikor például Windisch-Grätz március 14-én azt javasolta, hogy azonnal hívják vissza szolgáltattételre a helyőrség szabadságon lévő tagjait (ld. Hohenlohe felségfelteijesztését, Bécs, 1848. márc. 14., ÖStA KrAv WHKrR PrR/CK 1848:695/662), a javaslatot az államértekezleti tanács még ugyanaznap elutasította (ld. a felségfelterjesztés hátán olvasható uralkodói döntést, Bécs, 1848. márc. 17., ill. ÖStA HHStA KA SPr 1848:870), s amikor a javaslat 16-án másodszor is az államértekezleti tanács elé került, az továbbra sem tágított elutasító álláspontjától (vö. uo. 1848:895). 86 A Savoyai házból származó császárné, Mária Anna elkeseredetten értesült arról, hogy férje kénytelenségből hozzájárult néhány „förtelmes" (abscheuliche) engedményhez, s mert elejét akarta venni további hasonló lépések tételének, Metternichet arra kérte, maradjon meg hivatalában, a megbeszélésre általa ugyancsak meghívott Windisch- Grätzet pedig arra, hogy „tüstént vegye át a felkelők elleni vezényletet". Amire Metternich persze megint tagadó választ adott, Windisch-Grätz viszont igenlőt. (Friedlich Schütz: Die Verfassungskämpfe in Oesterreich, NFP 1907. dec. 15., 15560. sz. 2.) A császárné egyben azt is szóba hozta, hogy férjének a történtek után véleménye szerint le kellene mondania trónjáról. Metternich azonban, amennyire helyeselte Windisch-Grätz megbízatását, annyira ellenezte a trónváltozás ötletét, mondván, hogy amíg a trónörökös, Ferenc Károly elsőszülöttje, Ferenc József főherceg a legközelebbi augusztus 18-án el nem éri a nagykorúságot, addig nincs alkalmatos személy, aki a jelenlegi uralkodó helyére lépjen; s evvel ez a téma lekerült a napirendről. (Erről Metternich „Denkschrift in Betreff der Abdankung des Kaisers Ferdinand" című 1852-ben született kézirata alapján Sibik П, 285.) 81 Ifj. Johann Vesque br. ténylegesen nem udvari, hanem kancelláriai tanácsos volt. Pályafutásáról Rudolph Lothar. Staatsmann und Komponist (Zum fünfzigsten Todestag des Freiherrn Johann v. Vesque-Püttlingen), Neues Wiener Journal 1933. okt. 29., 14.347. sz. 14. 88 Amire nyilván felbátorította a báró urat, hogy korábban mint magánszemély is bejáratos volt a Metternich-házaspárhoz s mindig „szívesen látott vendég" volt náluk. (/Josef] Doblhoffl-Dier], i. h. 20.) 89 Franz Lebzeltern-Collenbach br-hoz, aki a kancellária munkatársi gárdájának rangidőse volt. 90 S egyébként még annyit vágott oda Vesque-nek válaszul: - Nekem azt mondották, hogy ha leköszönök, akkor nyugalom lesz, s így a választás számomra nem volt kétséges. (Uo. 23.) 91 Aminek a magyarázata persze nem az, hogy kém volt, hanem, hogy más közéleti kitűnőségekhez hasonlóan ő is jónak látta belépni a forradalom vívmányaként megalakult nemzetőrségbe. (Vó. uo. 25.) 92 Lothar, Melanie (Mélange) és Paul Metternich-Winneburg hg.-gel, ill. hg.-nővel. 93 Metternich korábbi vejének, Esterházy József gr.-nak a második feleségéhez, Helene Bezobrazowhoz. 94 Eugen Philippsberg volt svájci osztrák ügyvivőre. 95 A herceg 19 esztendős fia, Richard Clemens Lothar Metternich-Winneburg hg. 96 Alfons Oriola gr.-ot. 97 Ezeket a papírokat „Mayer grazi földbirtokos" és neje, valamint személyzetük nevére állították ki (Aus dem Tagebuche der Fürstin Melanie, 1848 márc.-ápr, i. h. VHI, Wien, 1884. 7.; Sibik II, 292). 98 Waldstein-Wartenberg János gr.-fal, a tengermelléki kormányzóság számfeletti tanácsosával. 99 Zichy István gr. volt Veszprém megyei főispán. 100 Ferdinand Bretzenheim hg. Zemplén megyei földbirtokos, L. P Taaffe sógora, a hegyaljai bortermelők társulatának megalapítója. 101 Leontine, azaz Sándor Móric gr.-né, aki március 21-én felkereste apját és mostoháját Feldsbergben, de mikor ők másnap tovább utaztak a morvaországi Alamóc (Olomouc, Olmiitz) felé, visszatért Bécsbe (Aus dem Tagebuche der Fürstin Melanie, 1848. márc.-ápr., i. h. VIII, 5.). 102 Karl Hummelauer udvari tanácsost, aki azután a következő hónapokban a kulisszák mögött igen nagy szerepet játszott az ellenforradalmi visszavágás előkészítésében. 103 Itt félreértések elhárítása végett megjegyzendő, hogy ehelyütt természetesen a párizsi Chariuaritól van szó s nem Lauka Gusztáv azonos című lapjáról, amely ekkor még nem létezett, csupán 1848. július l-jén indult hódító útjára Pesten. 104 E levél eredeti német szövegét Clemens Hügel által Jósikához továbbított s Jósika által gondosan megőrzött tisztázata alapján töredékesen közli Andics: A nagybirtokos arisztokrácia II, 30., de úgy, mintha 1848. márc. 20-án még Bécsben kelt volna. Andics Erzsébet egyébként ehelyütt közli a levél Jósika által elmellőzött két utolsó mondatát is, amely magyarul így hangzik: „Beszélje
