Századok – 1996
Közlemények - S. Lengyel Márta – Spira György: Metternich távozása a kancellári székből egy magyar udvaronc leírásában V/1241
1258 S. LENGYEL MÁRTA - SPIRA GYÖRGY amelyekkel megemlékezik rólam — bármily büszke lehetek is rájuk —, hanem annak újabb bizonyítékaként, mennyire hű maradt önmagához a herceg szemléletmódja minden körülmények között, akár nagy akár kicsiny ügyről volt is szó: „Kedves Clemens, L.101 hírt ad majd rólunk. Mindnyájan jól vagyunk; ha Ön szintén, akkor minden rendben. Ego quidem valeo, si vales, bene est. Mondja meg Jósikának, jól tette, hogy maradt; szolgáljon tudomásul neki magának és Apponyi György grófnak, hogy örökké barátjuk maradok. Mindketten férfiak, ez pedig manapság ritka portéka. Evekig kiabáltam férfiak után; szavam pusztába kiáltott szó maradt. Nagyon félek, hogy Magyarországra menthetetlenül mostoha idők következnek. Ha a fékevesztett demagóg mozgalmat beleplántálják egy évszázadokkal elmaradott társadalomba, az szükségszerűen anarchiára vezet. Küldje el nekem a napisajtó összes szennytermékét, s kivált azokat, amelyek személyem ellem támadásaikkal engem megtisztelnek, magukat pedig bemocskolják. Kélje meg Nagyméltóságod nevemben Hummelauer udvari tanácsost,10 hogy ugyanezen megítélés alapján ismertessen meg az angol sajtó produktumaival. A nekem küldendő hírlapok között kívánom látni a Preußische Staats-Zeitungot, a Nationalt, a Journal des Débats-t és kiváltképpen a Charivant,1():i amely ma az összes lapok legjobbja. Stb. stb. stb."10 4 S mit lehet ehhez hozzáfűzni? Alighanem csak két észrevételt. Az egyik, hogy Jósika a maga szemszögéből méltán lehetett büszkre Metternich elismerésére, hiszen őt és Apponyi barátját nem más, mint legl'őbb példaképe — de úgy is mondhatnók: eszményképe — minősítette ritka portékaként megbecsülendő igazi férfinak.10 5 Másik észrevételünk pedig az, hogy — eltérően Apponyitól, aki Metternich nyomdokaiba lépve, március 14-én már maga is felmentését kérte a magyar udvari kancellária vezetése alól10 6 — ő bizony valóban helyén maradt, legalábbis még négy hétig, s csupán április 10-én mondott le,107 mikor végérvénysen eldőlt, hogy az uralkodó másnap szentesíteni fogja a bécsi és a március 15-én kitört pesti forradalom hatására úgyszintén forradalmi útra lépett magyar országgyűlés által az előző hetek során tető alá hozott törvénycikkeket, köztük a VII-et is, amely kimondotta „a magyar koronához tartozó Erdélynek Magyarországgal egy kormányzás alatti teljes egyesültét", ezt csupán „Erdély hova hamarébb összehívandó országgyűlésének megegyezésétől" — azaz Erdély sejthetően nem soká késő hozzájárulásától — téve függővé. A „független m agyai' felelős ministerium alakításáról" rendelkező 1848:111. törvénycikk ugyanis előírta a végrehajtó hatalmat eddig Magyarországon gyakorló feudális kormányszékek felszámolását, s nyilvánvaló volt, hogy Magyarország és Erdély újraegyesülésének megvalósulása után ugyanez a sors vár majd az erdélyi udvari kancelláriára is. Jósika pedig ilyen körülmények közepette teljesen érthetően úgy érezhette, hogy kisebb tekintélyvesztéssel távozhatik hivatalából, ha még a pozsonyi uniós törvénycikk szentesi-
