Századok – 1996
Közlemények - S. Lengyel Márta – Spira György: Metternich távozása a kancellári székből egy magyar udvaronc leírásában V/1241
METTERNICH TÁVOZÁSA A KANCELLÁRI SZÉKBŐL 1255 nem tanácsolhattuk, de Rechberg gróf,79 aki itt is bizonyságot adott arról a későbbiekben sokszor kipróbált nemes készségéről, hogy a herceget áldozatosan szolgálja, felajánlotta tartózkodási helyül bajorországi kastélyát, s Liechtenstein hercegi hasonlót tett Feldsberg81 vonatkozásában. A herceg pillanatnyilag' nem látszott osztani aggodalmainkat, mindazonáltal maga is oda nyilatkozott, hogy szándékában áll hamarosan elhagyni az államkancelláriát, nehogy a es. Burg közelében való időzése tápot adjon olyan téves híreszteléseknek, mintha továbbra is beleszólna a dolgokba. Eközben máshonnan is érkeztek hírek kellemetlenségekről, amelyek a herceget fenyegethetik; a hercegné aggódott — érette, sohasem magáért—; végül megjött Taaflé gróf, hogy további döntés meghozataláig felajánlja a hercegnek a Burgtól távolabb fekvő lakását.82 Én lementem az utcára, hogy egy kicsit körülnézzek. Alig éltem a Ballplatzra, nekem rontott fivérem8 3 — Wrbna ordonánca — az értesüléssel: a császár Windisch-Grátz herceget feljogosította, hogy Bécsben ő gyakorolja a korlátlan polgári és katonai hatalmat.8 4 Visszasiettem a hírrel a herceghez, s ő ezt mondta nekem: „Ez az egyedüli és a legokosabb, amit ilyen körülmények között tenni kellett." Hogy ennek az intézkedésnek miért volt olyan csekély az eredménye, nem tartozik ide;85 nekem egyébként minden okom megvan feltételezni, hogy e lépés megtételében döntő része volt a hercegnek, akit még késő este — Windisch-Grätz herceggel való találkozása után — a császárnéhoz hivattak.86 Közvetlenül ezután született meg az államkancellária elhagyására vonatkozó döntés; a herceg, ahogyan a legnyugodtabb pillanatokban, sietség, elhamarkodás és bizonytalankodó tétovázás nélkül, higgadt mérlegelés alapján hozta meg döntését. A közbeeső időben történt, hogy Vesque v. Püttlingen^ udvari tanácsos87 bejött a herceg dolgozószobájába s vádlón kifakadt, mennyire elhagyatott marad az államkancellária, ha a herceg kitart elhatározása mellett, és elég orcátlan volt ahhoz, hogy őt a Monarchia iránti kötelességeire emlékeztesse.88 A herceg nyugodt méltósággal Lebzeltern álladalmi tanácsoshoz89 utasította,9 0 akire a külügyek vezetése ideiglenesen átruháztatott; én azonban elvesztettem a türelmemet, s úgy ráförmedtem néhány keresetlen szóval, hogy tanácsosnak vélte elhagyni a szobát. Teljesen holmi kém látszatát keltette bennem, néhány nappal később tollas diákkalapban és egy nagy szablyát vonszolva láttam is őt az utcákon feszíteni.91 Nekem kellett volna a hercegnét a bástyán átvezetnem, a herceg néhány perc múlva követett volna berniünket, közben Rechberg a gyermekekkel92 Esterházy Helén grófnéhoz9 3 ment volna. Alig értem azonban a hercegnével a bástyái-ól a Taaffe gróf lakásába vezető kis ajtóhoz, amikor hirtelen rettegés fogta el s kijelentette nekem, nem képes elválni az urától, vissza kell őt vezetnem. Én előad tam neki, hogy a herceg semmiféle veszélynek nincs kitéve, de enged nem kellett kívánságának. Eközben visszaérkezett Taaífe gróf: házáig az utca teljesen üres, a hercegné egészen nyugodtan nyújthatja neki a kai ját, miközben én a herceggel a bástyán át a házába érek. így egyidőben indultunk el. d Ezt a nevet Wertheimer kihagyta az 1. jegyzetben idézett publikációjából.
