Századok – 1996
Közlemények - S. Lengyel Márta – Spira György: Metternich távozása a kancellári székből egy magyar udvaronc leírásában V/1241
1252 S. LENGYEL MÁRTA - SPIRA GYÖRGY Metternich közli a rendekkel, hogy kész leköszönni Frantisek Kollarz litográfiája (HMStW) — megképezte az uraktól, mit óhajtanak. Erre előlépett egyikük, August Breuner gróf udvari tanácsos, s a köwtkező sózatot intézte hozzá: - Főméltóságod nagy és Ausztriának nagy szolgálatokat tett férfiú, akit mint ilyent mi fennen tisztelünk. De nem titkolhatjuk el Ön előtt, hogy a rendszer, amelyet Ön képvisel, általános panasz tárgya s hogy az emberek sürgős megváltoztatását kívánják. Egy férfiú, aki az országot úgy szereti, mint Főméltóságod, bizonyára kész áldozatot is hozni érette. Mikor kéljük Önt, adja fel állását, akkor arra kérjük, hozza meg ez áldozatot. Ezzel Ön megnyugtatandja a várost és a félelmetesen felkavart kedélyeket. S ezeket a szívhez szóló szavakat az alsó-ausztriai rendi gyűlés liberális követi csoportjához tartozó Anton Doblhoff-Dier báró még azzal toldotta meg: - Főméltóságodnak réges-rég halhatatlan dicsőséget biztosított működése; az áldozat, amelyet ma hoznia kell, csak öregbíteni fogja dicsőségét. Metternich pedig, akit nyilván nem hatott meg, hogy ömlengéseikkel láthatóan a rendek is igyekeznek megédesíteni az általa lenyelendő keserű pirulát, meghallgatván az urakat, „rövid szünet múltán" tőle telhetően „méltóságteljes tartásba" vágta magát, majd „teljesen tiszta hangon s anélkül, hogy bárminő belső felindulást mutatott volna", az előadottakra annyit felelt: - Rendben van, Uraim, tudomásul veszem, mit kívánnak. Remélem, hogy hosszú szolgálatommal hasznára valék hazámnak; ha most állásom elhagyásával lehetek hasznára, akkor kész vagyok erre. Jól van, ezennel kijelentem Önöknek, hogy beadom lemondásomat. Mire hallgatói meghajtották magukat, s tudván „méltányolni e lépés nagyságát", köszönő szavakat rebegtek. Az alsó- és felső-ausztriai fellebbviteli főtörvényszék egyik tanácsosának, Anton Schmerling lovagnak a személyében azonban akadt közöttük valaki, aki most arra kérte fel a herceget, hogy nyeljen le még egy keserű labdacsot: hogy mostani bejelentését ismételje meg a szomszédos teremben várakozó polgár-ok és polgárőr-tisztek előtt is. Ámde Metternich vonakodott:
