Századok – 1996
Közlemények - Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211
1230 MOLNÁR ANDRÁS Már említettük, hogy Zala megye önkéntes adózóinak személyenkénti öszszeírásai rendkívül hiányosan, töredékesen maradtak fenn. így alig-alig rendelkezünk adatokkal arról, hogy egyénenként mennyi önkéntes adót fizettek. Míg a birtokosok holdszám arányában kellett hogy fizessenek, a birtokkal nem rendelkezők meghatározott összeget ajánlottak fel. Mindössze 24 ilyen felajánlás konkrét összegét ismeijük. Legnagyobbrészt 1 vagy 2 forintnyi adót ajánlottak fel (13 ül. 7 fő), ennél több adót csak négyen fizettek, legtöbbet, 10 ftot az ifjú Schmiedegg gróf. A szántói és a lövői járás adózóinak töredékes összeírásaiban a birtokosok között is a mindössze 1-2 forintot fizetők voltak többségben, és ritka kivételnek számított Gyika Jenő, aki 40, vagy Reiszig Alajos, aki 32 forintot fizetett. Zala megye önkéntes adózói 1845-ben fejenként átlag 18 forintot ajánlottak fel. Az adózók társadalmi összetételének ismeretében valószínűsíteni lehet, hogy a jelentősebb számú átlag alatti adózás mellett lehetett néhány kiugróan magas összeget ajánló zalai adózó is, ez eredményezhette azt az átlagot, amely nagyjából megfelelt az országos tendenciának. A zalaiak áldozatvállalása elmaradhatott ugyan a vagyonos Bezerédj István 300 forintnyi felajánlásától (amelyből 298 forintot be is fizetett), de hasonló nagyságrendű volt, mint Kossuth adózása. Kossuth esztergomi adójával megegyezően 20 pengőforintot ajánlott Tolnában Bartal György, Pesten Eötvös József és Trefort Ágoston, Békésben Szeghő József és Nógrádban Sembery László. Torontálban 5 ft-ot kívánt adózni Parcsetich Hugó, és a vasi liberálisok által felajánlott adó összege is 5-20 forint között mozgott, de a tíz vasi önkéntes adózó közül csak ketten fizettek 10 forintnál kevesebbet.33 1845 tavaszán a liberális ellenzék ugyan számos megyében próbálta önkéntes adózással népszerűsíteni a közteherviselést, ám tettük sehol, így Zalában sem váltott ki igazi tömegmozgalmat. A zalai liberálisok felajánlása sem volt sokkal több végeredményben egy nemes gesztusnál, mert a megye házipénztárába ilyen módon befolyó csekélyke összegnek kevés gyakorlati haszna lehetett. Kísérletük mégsem tekinthető egészen sikertelennek, mert az önkéntes adózás legalább lelkileg összekovácsolta az 1844-ben széteső, tetszhalottá váló zalai ellenzéket, és újabb erőt adott, büszkeséget és morális tartást kölcsönzött a megye politikai elitje számára, hogy tisztességgel megállja majd helyét a forradalom és szabadságharc idején. FÜGGELÉK Zala megye önkéntes adózói3 4 Ágoston József (1799-?) ügyvéd, táblabíró, alszolgabíró, Zalalövő (1. j.) Árvay István (1818-1889) ügyvéd, tiszteletbeli megyei alügyész [1846/47-ben Zala megyei, 1848-ban országgyűlési gyorsíró], Ola (e. j.) Baka János esküdt, Baksa (1. j.) Bán Sándor (1806-1877) nyugalmazott cs. kir. őrmester, főadószedő-i (megyei) írnok, [1848-ban honvédszázados], Zalaegerszeg (e. j.) Baranyay József ügyvéd, táblabíró, uradalmi ügyész, Teskánd (e. j.) Baranyay Pál (1811-?) ügyvéd, táblabíró, gyámi szolgabíró [1848-ban honvédfőhadnagy], Teskánd (e. j.) Bareza Sándor ügyvéd, táblabíró, megyei főügyész, Csabrendek (t. j.) Batthyány Károly gróf (1800-1852) liberális birtokos [1848-ban nemzetőr őrnagy], Szentgrót (sz. j.)
