Századok – 1996

Közlemények - Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211

1224 MOLNÁR ANDRÁS Az adózást vállaló zalai papok legtöbbje egyházi hivatása mellett jelentős közéleti tevékenységet is folytatott. Ötüket táblabírói címmel tisztelte meg Zala megye. Egy református lelkész kivételével valamennyien katolikusok voltak. Königmayer Károly a besenyői Skublics családnál tevékenykedett nevelőként, és házigazdáit követve lett adózó. Adózott Deák Ferenc és Csány László falujának, Kehidának és Csánynak plébánosa is. Lekovits Ferenc csányi plébános egyébként már az 1841-es vallási viták során felhívta magára a figyelmet: „Levelek rokonomhoz a vegyes házassági ügyben" címmel írt könyvet. Öt katolikus plébános a veszprémi püspök alárendeltje volt. A közteherviselés melletti kiállásuk annál inkább méltányolandó, mivel köztudott, hogy püspökük, Zichy Domokos pénzelte 1843-ban a Deákot és a háziadót megbuktató zalai korteseket. Azáltal, hogy aláírták az önkéntes adózók nyilatkozatát, nyíltan szembefordultak püspökük konzervatív politikájával, és egyházi előmenetelüket, állásukat is kockára tették. Zala megye reformkori közéletének egyik nevezetes egyénisége volt a jobbágyszármazású novai esperes, Plánder Ferenc (akinek plébániája a szombathelyi egyházmegyéhez tartozott). Plánder néprajzi és nyelvészeti értekezéseket tett közzé a Tudományos Gyűjteményben, rendszeresen látogatta a megyegyűléseket, és meggyőződéses konzervatív lévén, szinte állandóan vitában állt a zalai liberálisokkal. Talán a közteherviselés ügye volt az egyetlen kérdés, ahol mégis velük együtt szavazott. Valószínűleg származása okán, az adózó jobbágysággal érzett szolidaritástól támogatta mái' 1843-ban is — méghozzá kiemelkedő módon — a háziadó elfogadását, és ezért csatlakozott az önként adózókhoz.2

2 Csatlakozott az adózókhoz öt nyugalmazott vagy kilépett es. kir. katona, egy őrnagy, két kapitány, egy főhadnagy, és egy kadét, Csány László eladósodott és birtokát vesztett unokaöccse, Püspöky Grácián is. Négyükről tudjuk, hogy a huszárságnál szolgáltak, majd Zalában letelepedvén, birtokaikon gazdálkodtak hoszszahb-rövidebb ideig. Egyikük cs. kir. kamarási címet kapott, míg kettejüket Zala megye tiszteletbeli táblabírájává nevezték ki. Zalabéri Horváth József és Sku blies József rendszeres, míg Kisfaludy Móric és Püspöky Grácián alkalmi látogatója volt a megyei közgyűléseknek. Az ötödik katonatiszt, Márffy János Lőcse közelében, Szepes megyében élt. Zalában csupán részbirtoka volt, ám amikor hírét vette az önkéntes adózásnak, levélben fordult Zalabéri Horváth János cs. kir. kamaráshoz, a zalai ellenzék egyik vezéregyéniségéhez: „Zala lelkes íiai szerint én is szentnek tartom azon elvet: »amennyi javával él a polgár hazájának, szintannyi terhét is tartozik annak viselni«. Annálfogva kérem alázatosan méltóságodat, ha a mérnök a vagyonok fölmérésével foglalkozik, méltóztasson az én csekélységemet is a többi adózókéhoz méretni. Egy csöpp harmat is éleszti a száraz palántát."2" A táblázatban birtokosként tüntettük fel mindazokat, akiknek képzettségét, foglalkozását vagy hivatalviselését nem sikertilt kideríteni, viszont tudjuk róluk, hogy rendelkeztek kisebb-nagyobb nemesi földbirtokkal (amely egyébként a tisztviselők és táblabírák legtöbbjének is tulajdonában volt); közéjük tartozott mindenekelőtt két gróf és egy báró. Zala megye legvagyonosabb mágnásai nem csupán az önkéntes adózástól, de általában véve a megyei közélettől is távolmaradtak. A legnagyobb uradalmak birtokosai, így pl. Eszterházy Pál vagy Battyhány Fülöp herceg esetében ez érthető is, mert nem e megyében laktak. De távol maradtak