Századok – 1996
Közlemények - Pajkossy Gábor: Kölcsey követi lemondásának történetéhez V/1191
KÖZLEMÉNYEK Pajkossy Gábor KÖLCSEY KÖVETI LEMONDÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ* 1834. augusztus 30-án hirdették ki a pozsonyi országgyűlésen azt a két nappal korábban kelt uralkodói döntést, amely a több mint kilenc hónappal korábban felteijesztett nyolc úrbéri törvényjavaslat tárgyában született. A leirat anyagi engedményeket sürgetett a jobbágyság javára, a három leglényegesebb reformjavaslatot, az önkéntes örökváltságot (V tc. 2. §.), az úriszék korlátozását (VII. tc.) és a jobbágyok személyi és vagyonbiztonságát (VIII. tc.) azonban elutasította. Miután a kormány Pozsonyban nem tudta megfordítani az erőviszonyokat, „más, hatékonyabb módhoz folyamodott — így Horváth Mihály —, szétrebbentem az [alsó táblán lévő] ellenzéki többséget".1 Mivel számos megye is megváltoztatta a követeinek adott utasítást, 1834 decemberére a három reformjavaslat szorgalmazói kisebbségbe kerültek az alsó táblán 1834. november 10-én Szatmár megye is megváltoztatta a követeinek — Kölcsey Ferencnek és Eötvös Mihálynak — adott, mindaddig pártoló utasítását. A követek, miután Kölcsey a vármegye december 9-i közgyűlésén sikertelenül kísérelte meg az eredeti utasítás visszaállítását, lemondtak tisztségükről. Az említett megyegyűlésen Kölcsey hívására megjelent és többször is felszólalt Wesselényi Miklós báró is, akit az egyik felszólalásában állítólag mondottak miatt 1835 februárjában hűtlenségi perbe fogtak. Közleményünk két, eddig ismeretlen Kölcsey-dokumentumot hoz, bemutatja keletkezésük körülményeit és utóéletüket, így kíván hozzájárulni az ekkori kormányzati politikának és Kölcsey politikusi pályájának jobb ismeretéhez.2 A történetírás mindeddig nem tárta föl, miért tartott több mint kilenc hónapig — 1833 novemberétől 1834 augusztusáig —, amíg a törvényjavaslatra vonatkozó uralkodói elhatározás megszületett: egyszerűen lassan őröltek-e Bécs — azaz a Magyar Kancellária, a miniszteri konferencia és a kabinetiroda -— malmai, vagy ellenkezőleg, tudatosan húzták el „ott fent" a döntést, illetve annak nyilvánosságra hozatalát, hogy az erőviszonyok az alsó táblán, illetve a megyékben megforduljanak, illetve a kormányzat megfordíthassa azokat.3 A kérdés megválaszolása kívül esik e közlemény keretein. Saját kutatásaim viszont azt valószínűsítik, hogy Reviczky Ádám gróf magyar kancellár csupán azt követően tett * A közlemény a Kölcsey Ferenc Összes Művei c., az OTKA által támogatott vállalkozás (T 018294 témavezető: Szabó G. Zoltán, MTA Irodalomtudományi Intézet) keretében készült; közlő feladata a Wesselényi védelme c. rész sajtó alá rendezése.) E közlemény elkészültét segítette, hogy használhattam a Magyar Kancellária Kölcseyre vonatkozó elnöki iratanyagának (MOL A 45) egy részéről készült, az Intézetben őrzött fénymásolatokat. Azokból a megjegyzésekből is sokat merítettem, amelyeket az — elsősorban irodalomtörténészekből álló — Kölcsey-munkacsoport tagjai fogalmaztak meg e közleménnyel kapcsolatban.
