Századok – 1996

Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871–1875 V/1117

BISMARCK ÉS MAGYARORSZÁG 1871-1875 1173 tározó orosz félelmet nem vette eléggé figyelembe. Most meg abban tévedett, hogy a „königgrätzi relfexet" továbbra is fontos hatótényezőnek tartotta, és azt hitte, hogy a magyarok teljes azonosítják külpolitikai érdekeiket Németországgal. Valójában, amint ez a pesti francia főkonzul jelentéseiből is kiderült, Magyarországon most is erősebb volt a francia-szimpátia, mint a német barátság,357

az oroszokkal szembeni averzió újra és újra megmutatkozott,35

8

és az sem szei-zett híveket Bismarcknak Magyarországon, hogy a nagy várakozások ellenére,35

9

a német külpolitika 1871 után is Oroszországhoz igazodott. A kritika csak azért nem volt olyan hangos, mint korábban, mert Andrássynak bizalmat előlegeztek.36

0

A már Beust által kezdeményezett és Andrássy által szorgalmazott német orientációnak nem a magyarok voltak az elsődleges támaszai, hanem az osztráknémet liberálisok. Bismarck egész magyar-teóriájában csak az állta meg igazán a helyét, hogy Magyarországról 1871 után nem kapott volna támogatást egy olyan külpolitika, amely a Monarchia, és ezen belül Magyarország sorsát össze akarta volna kötni Franciaországéval. Bismarck a magyar külpolitikai befolyás intézményes keretének, a dualizmusnak a jelentőségét is túlbecsülte, és abban is tévedett, hogy a dualista berendezkedés oly nagy mértékben veszélyeztetve lenne. Magyarországon éppen a kritikus időpontban, 1875 márciusában rajzolódtak ki az új belpolitikai stabilitás körvonalai, Ausztriában pedig a Hohenwart-kísérlet kudarca után nem volt esélye egy újabb föderatív próbálkozásnak, mint ahogy más alkotmányos experimentumnak sem. Mindezeket a kancellár azért nem tudta kellőképpen méltányolni, mert a magyar belpolitikáról nem kapott megfelelő információkat, az osztrák liberálisokat pedig, akiket nem tartott eléggé császárhűeknek, a dualizmussal kapcsolatosan tulajdonképpen félreismerte. Az viszont kifejezetten a téves információk rovására írható, hogy Ferenc József környezetében még mindig erősnek hitte az orosz és a francia orientáció híveinek befolyását. Az orosz irányzat képviselőjének tartott Albrecht főherceg, mint mái' említettük, maga ismerte be, hogy teljesen félreállították,36

1

a poroszellenes és franciabarát Kuhn közös hadügyminisztert pedig, aki eddig is inkább csak naplójában politizált, 1874 júniusában felmentették állásából.362 A német aggodalom, de egyúttal a Monarchia viszonyainak meg nem értése tükröződött Schweinitz szavaiban is, amikor április közepén azt mondta Andrássynak, hogy nincs rendjén, hogy egy ilyen nagy birodalomban csupán egyetlen emberre hagyatkozhatnak. Andrássy erre azt válaszolta, hogy a kötött menetirány a Monarchiában mindenkire éivényes, és az, hogy együtt haladnak Németországgal, a dolog természetéből: a földrajzi helyzetből és az érdekek közösségéből adódik. Még azt is hozzátette ehhez, hogy az ő helyében Sennyei Pál sem tudna más politikát folytatni.363

Nem üres diplomáciai szólamok voltak ezek, de Berlinben továbbra is a régi nótát fújták. Schweinitz azt a választ kapta jelentésére, hogy a nagyobbrészt magyar befolyáson alapuló külpolitika meglepően gyorsan megváltozhat, és Andrássy bukása ajtót nyithat a militarista-centralista reakció előtt. Ezzel pedig az Albrecht főherceg által képviselt németellenes és háborús tendenciák jutnának érvényre.364

A pétervári nagykövetnek is azt írták a német fővárosból, hogy bécsi miniszterváltozás esetén fennáll a veszélye annak, hogy Auszt-