Századok – 1996

Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871–1875 V/1117

1156 DIÓSZEGI ISTVÁN gyar conservativ politiká"-ban lesújtó kritikában részesítette a magyar liberalizmust. Azt állította, hogy a liberálisok 1848^49-ben katasztrófába vitték az országot, az abszolutizmus éveiben sunyi módon meghúzták magukat, majd amikor újra lehetőség nyílt a politikai cselekvésre, elorozták a konzervatívoktól a kiegyezés programját. A hatvanhét utáni liberális kormányzat csupa katasztrófa volt: a nemzetiségi törvény aláásta a magyar fennhatóságot, a közigazgatás reformja anarchiához vezetett, a doktriner elveken alapuló gazdaságpolitika pedig teljes csődöt eredményezett. Asbóth az „ázsiai állapotok" előidézéséért elsősorban Andrássyt tette felelőssé, aki nagyúri nemtörődömséggel intézte az ország ügyeit, és csak azzal törődött igazán, hogy hogyan foglalhatná el Beust helyét a Ballhausplatzon. A röpirat szerzője magabiztosan állította, hogy a katasztrofális helyzetből egyedül a konzervatívok képesek a kivezető utakat megmutatni, de meglehetősen eklektikus programot produkált. Valódi konzervatív elgondolás jószerivel csak a választójogi cenzus felemelése, a képviselői napidíjak megszüntetése és a felsőház arisztokratikus szellemű megformálása volt, javaslatai nagy részét a liberálisoktól és a közjogi ellenzéktől kölcsönözte. Az például, hogy „a nemzetiség, mint öszszesség külön jogokat nem bírhat, külön jogindividualitás nem lehet", eredetileg liberális álláspont volt, amit Asbóth csak annyival tudott kiegészíteni, hogy argumentálni a konzervatív politika nem fog, „hanem argumentum lesz, ha kell a mitrailleuse is".226

A közjogi természetű indítványokban még ennyi eredetiség sem volt: a delegációk felszámolását, a magyar vezényleti nyelv bevezetését és az Ausztriával való vámközösség megszüntetését egy az egyben a Balközéptől vette át. A javaslatok eklektikus volta ellenére a liberális kormányzat kíméletlen kritikája meggyőzőnek tűnt, és amint az a válságos helyzetekben lenni szokott, rendkívül nagy publicitást kapott. A francia főkonzul két alkalommal is részletes tartalmi ismertetést küldött, elnézést kérve a teijengősségért, de mint írta, a brosúra akkora szenzációt keltett Pesten, hogy hasznosnak vélte az alapos bemutatást. Beaumont, aki maga is rokonszenvezett a konzervatív eszmékkel, az elismeréssel sem takarékoskodott. Méltatta a röpiratban fellelhető kétségtelen értékeket, és hangsúlyozta, hogy Asbóth jó iskolát végzett.227

A konzervatív szerző könyvére a magyai- belpolitikával kevéssé törődő Novikov is felfigyelt, de az ügy őt kizárólag külpolitikai szempontból érdekelte. Tudni vélte, hogy az Andrássy elleni támadást a konzervatívok eminenciása, Sennyei Pál inspirálta, de azt is, hogy a közös külügyminiszter fölényes és magabiztos, és az egész afférral nem sokat törődik. Az orosz nagykövet úgy látta, hogy Andrássy pozícióját a császár bizalma, a magyarországi presztízs, valamint a személyéhez fűződő berlini és pétervári érdek továbbra is szilárddá teszi, és a körülötte keringő kósza híreknek nincs semmiféle hitele.22

8 Bismarck, mint fentebb már említettük, Schweinitz jelentéséből értesült a legújabb pesti fejleményekről, és a nagykövet jóvoltából a „Magyar conservativ politika" című brosúra tartalmával is megismerkedhetett.229

Mai fogalmaink szerint nehezen képzelhető el, pedig így történt: a napi tennivalókkal agyonterhelt, és az emiatt sokszor panaszkodó kancellár időt és energiát fordított ara, hogy a tartalmi ismertetést nemcsak végigolvassa, hanem hogy Asbóth javaslataival vitába is szálljon. Méghozzá szakszerűen és hozzáértőén, kimutatva, hogy Asbóth-