Századok – 1996
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871–1875 V/1117
1154 DIÓSZEGI ISTVÁN egy évvel korábban még elismeréssel írt a magyar gazdaság fejlődéséről, most kárörömmel állapította meg, hogy a financiális krízis a magyar büszkeségen mély sebet ütött. A bajor diplomata szerint a nehézségeket elsősorban a honvédség létrehozása okozta, ez a fölösleges és teljesen célját tévesztett intézmény, amely csupán arra volt jó, hogy a magyar hiúságot kielégítse.20 9 Bray-Steinburg szerint az önmaga kormányzására még éretlen magyarság csak saját magát okolhatja a nehézségekért, mert hét év alatt rombadöntötte saját pénzügyeit, elhasználta azt a néhány embert, aki az ügyintézéshez értett és a Deák Ferenc által létrehozott kormánypártot a bomlás küszöbére sodorta.21 0 A mindent a közjog szemüvegén át szemlélő diplomata a krízis egyetlen pozitív hatását abban látta, hogy a beismert tehetetlenség hosszú időre megbénítja a magyar elszakadási vágyakat.21 1 A francia főkonzulnál nem mutatkozott ilyen tömény rosszindulat. Beaumont hajlott arra, hogy a gondokat ne a magyarok hibáival, hanem külső okokkal: a természeti csapásokkal és az öt év óta ismétlődő rossz terméssel magyarázza.212 A bajor követtől eltérően abban sem kételkedett, hogy a magyarok képesek arra, hogy saját erejükből legyűljék a nehézségeket. Úgy vélte, hogy ez a bátor, hazáját szerető és ritka jó képességekkel rendelkező nép megtalálja majd a leginkább megfelelő megoldást. Márcsak azért is, mert hat év önállóság után a bajokért nem okolhatja a bécsi kormányzatot.21 3 A francia főkonzul arra is talált méltató szavakat, hogy a magyar delegáció 1874 tavaszán a pénzügyi nehézségek ellenére megszavazta a közösügyi költségvetést.21 4 A francia külügyminiszter a főkonzul jelentéseire válaszolva sajnálkozott amiatt, hogy a pénzügyi válság szanálására irányuló erőfeszítések eddig még nem vezettek gyakorlati eredményre. Mindamellett reményét fejezte ki, hogy az országgyűlés tartózkodni fog olyan megoldástól, amely bár orvosolná a jelenlegi helyzetet, de természetéből adódóan a jövőt kompromittálná. A magyar pénzügyek, mint írta, túlságosan jelentős helyet foglalnak el az európai piac műveleteiben ahhoz, hogy a francia kormány ne kövesse érdeklődéssel a folyó műveletek minden fázisát, amelytől talán Magyarország hitelképessége függ.21 5 Kormánypolitikai érdeklődésre vallott az is, hogy a francia külügyminiszter valamivel később arra szólította fel a főkonzult, hogy informálódjék a francia magántőke magyarországi befektetései lehetőségeit illetően.21 6 A magyar államháztartás válságával szemben a berlini kormánykörök sem maradtak közömbösek. Andrássy kérésére Bismarck hajlandóságot mutatott arra, hogy a magyar keleti vasút részvényeire adandó német állami kölcsön ügyében közbejárjon,21 7 a magyar kormány félhivatalosnak számító Pester Lloyd értesülése szerint pedig az 1873 novemberében kibocsátott 76 milliós magyar állami kölcsönből a német birodalmi kormány 12 milliót vett át.218 Hogy a francia külügyminiszter azért óvta volna a magyar országgyűlést a , jövőt kompromittáló döntésektől", mert a német pénzügyi támogatás igénybevétele esetén a magyarországi német politikai befolyás erősödésétől tartott, olyan kérdés, amelyre csak további kutatások után lehet választ adni. Mint ahogy arra is, hogy a német pénzügyi inteivenció szolgált-e egyáltalán ilyen célokat. Az azonban kétségtelen, hogy a magyar krízisnek volt olyan vetülete, amely a német és az orosz külpolitikai érdekeket közvetlenül érintette. Berlinben és Péte i váró tt
