Századok – 1996

Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871–1875 V/1117

1150 DIÓSZEGI ISTVÁN létre, és a kitüntetés kizárólagosak nekik adható.18 1 A magyar szívekben meglévő harag ezek szerint mégis az oroszok ellen is irányult. A magyarországi pártviszonyok alakulása, a Deák-párton és a Tisza-párton belül végbemenő, végső soron a hatvanhetes alap irányába mutató mozgás nem foglalt el olyan helyet a követi és főkonzuli jelentésekben, mint amilyent súlyánál fogva megérdemelt volna. Valószínűleg azért nem, mert az egyébként jól tájéko­zott diplomaták sem értették mindig, hogy mi is történik tulajdonképpen, és ó­vakodtak az elhamarkodott véleményformálástól. Schweinitz és kollégája, Waecker-Gotter, a pesti főkonzul nagyobbrészt csak a szimpla történéseket regisztrálta, és olyan eset, mint Lónyay bukásakor, amikor a főkonzul megjegyzéssel kísérte az eseményt, mondván, hogy a miniszterelnököt a balpárt és a Deák-párt együttesen gyűrte le, igencsak ritkán fordult elő.182 Bray-Steinburg nem félt attól, hogy kom­mentárt fűzzön a történtekhez, de többnyire alaposan melléfogott. A Bittó-kor­mány kinevezésének 1874 márciusában azért örvendezett, mert mint írta, a baloldal vezetőjének a kormányba való belépése e párt elveinek győzelmével és az össz­monarchia közjogi bázisának elhagyásával lett volna egyértelmű.183 Novikov sok­kal óvatosabb volt, és az új kormány kinevezését estik mint tényt közölte jelen­tésében.18 4 A francia főkonzul hasonlóképp, aki ebből az alkalomból csupán azt a nemzetkarakterológiai megjegyzést tette, hogy a magyarok szélsőségesek: az egyik nap azt hiszik, hogy mindent elveszítettek, de a másikon már azt, hogy mindent megnyertek.18 5 A bajor követet az sem nyugtatta meg, hogy magától Ferenc Józseftől hallotta, hogy Tisza Kálmán nem olyan szélsőségesen liberális, ahogy mondják róla, hanem, mint minden magyar, konzervatív és arisztokrata.186 Amikor 1875 márciusában a Deák-párt és a Balközép fúzióra lépett és Tisza Kál­mán belügyminiszteri kinevezést kapott, annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy a kiegyezés alapelveit tagadó többség kerül majd be a parlamenti*;, és a tiszta perszonálunió létrehozása nem várat sokáig magára.18 7 A francia főkonzuli nemigen érdekelték a magyarországi pártviszonyok, ő inkább a belpolitika egyéb kérdéseire fordított figyelmet. A jelentésekből kiérző­dik, hogy Beaumont nem rokonszenvezett a liberalizmussal, és inkább azok a megnyilvánulások nyerték el tetszését, amelyeket konzervatív meggyőződésével egyezőnek talált. Deák Ferencnek az egyház és az állam szétválasztását sürgető parlamenti beszédről részletes jelentést küldött, és érthetetlennek mondta, hogy az antiklerikális sajtó miért tálalta úgy ezt a beszédet, mint saját nézetei kifeje­zését. Szerinte az idős államférfi a klérus jogai tekintetében olyan konzervatívnak mutatkozott, amennyire csak lehetséges, ami érthető is, hiszen Deák szünet nél­kül harcolt a forradalmi szélsőségek ellen, és megakadályozta, hogy Magyar-or­szágon proklamálják a köztársaságot.188 Párizsban persze így is felfogták, hogy Deák indítványa méltányossága ellenére sem az egyház érdekeit szolgálja. Broglie azt válaszolta, hogy Deák elmélete nem alkalmazható minden államban és tár­sadalomban, de ő is elismerő szavakkal adózott a magyar államférfi mértéktar­tásának.18 9 A főkonzulnak a választási törvény tervezetéről írt jelentéséből kiér­ződik az elégedettség afölött, hogy a tervezet nem engedett teret az általános választójog megteremtésére irányuló veszedelmes aspirációknak,19 0 a magyaror­szági zsidókérdésről írt beszámolójából pedig kihallatszanak az antiszemita fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom