Századok – 1996
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871–1875 V/1117
BISMARCK ÉS MAGYARORSZÁG 1871-1875 1133 A másik tényező a két uralkodó közötti személyes rokonszenv. A szent szövetség eszmevilágában élő orosz cártól nem várható, hogy a Poroszország iránti barátságtól eltérjen. Bismarck azonban hozzátette mindehhez, hogy az Oroszország iránti hála azért nem teljed odáig, hogy ha Oroszország a Monarchia ellen valami merényletet követne el, ahhoz porosz részről segítséget nyújtanának. Ilyen eshetőség II. Sándor életében nem várható, de kormányváltozás alkalmával, úgyszintén a két uralkodó személyében megtestesülő dinasztikus barátság megszűnése esetén Németország is megváltoztatná Oroszországgal szembeni politikáját.7 3 A reálisan mérlegelő Károlyi úgy kommentálta a kancellár monológját, hogy Németország közvetítő kapocs akar lenni Oroszország és a Monarchia között, azzal a céllal, hogy a két hatalom közötti konfliktust megakadályozza. Mindabban azonban, amit Bismarck Oroszországról és az orosz viszonyok lehetséges változásáról mondott, ő is a Monarchia és Németország közötti kapcsolatok további gyümölcsöző fejlődésének csíráit vélte felfedezni. Az újonnan kinevezett nagykövet nem tudhatta, hogy a kancellár ebben a tekintetben önmagát ismételte, hiszen 1870 januátjában a porosz-orosz viszonyról, az oroszországi helyzet lehetséges változásairól, és az ebből adódó következményekről ugyanezt üzente az akkor még magyar miniszterelnök Andrássynak.7 4 Azt viszont nehéz megérteni, hogy a valamennyi információ birtokában lévő közös külügyminiszter hogyan mondhatta az 1872. február 17-i katonai-politikai konferencián, hogy mái- most biztosan el lehetne érni, hogy Poroszország a Monarchia oldalán vegyen részt az O-roszország elleni háborúban.7 5 Mindenesetre Andrássynak, hogy Károlyi metaforájával éljünk, nem volt türelme annak kivárásához, hogy a csírák maguktól induljanak gyümölcsöző fejlődésnek. 1872. április 17-én közölte a bécsi német nagykövettel, hogy Ferenc József, a német császár előző évi látogatását viszonzandó, az őszi német hadgyakorlatok alkalmával Berlinbe szándékozik utazni.7 0 Aehrenthal báró, a századfordulót követő évek osztrák-magyar közös külügyminisztere egy, a Monarchia és Oroszország kapcsolatairól szóló, 1895-ben készült emlékiratában határozottan azt állítja, hogy Andrássy azért kezdeményezte a berlini találkozót, hogy az Oroszország elleni védelmi szövetséget létrehozza, és hogy a Monarchia számára keleten a lehetőség szerint szabad kezet biztosítson.7 7 A korabeli dokumentumok végeredményben alátámasztják ezt a vélekedést. Az utazás céljáról Andrássy április 27-én azt írta Károlyinak, hogy a két uralkodó találkozója konszolidálja majd Berlin és Bécs viszonyát, és megadja azokat a garanciákat, amelyek a bizonytalan jövő miatt feltétlenül szükségesek. '8 A levélben előforduló „garanciák" értelemszerűen ugyanazt jelentik, mint Aehrenthal emlékiratában a „védelmi szövetség". Andrássyt szemlátomást nem befolyásolták a korábbi kedvezőtlen berlini visszajelzések, és Károlyi legutóbbi levele sem gyakorolt rá hatást. Változatlanul kitartott 1870 őszén kialakult meggyőződése mellett, hogy a német-orosz ellentétek kibékíthetetlenek, és hogy Németország Elzász-Lotharingia annektálása miatt rá van utalva a Monarchiára.7 9 1872 áprilisában arról beszélt a bécsi bajor követnek, hogy az Oroszországhoz való szorosabb kapcsolódás mind Németország, mind a Monarchia szempontjából háborús elkötelezettséget jelentene,8 0 júliusban pedig kijelentette a bécsi amerikai
