Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

1094 URBÁN ALADÁR dályok miatt ki nem hallgatott, s ne talián még megnevezendő tanú vallomásaiból a tény szerzőit kipuhatolandjuk". A tanácsülés utasította Láng Ignác főkapitányt és kiküldött társait a vizsgálat erélyes folytatására, „valamennyi érdeklettek ' kihallgatására, a netaláni akadályok jelentésére, hogy a vizsgálat mihamarébb befejezhető legyen, hogy „a kimerítő és a honvédelmi bizottmánynak felteijesztendő" jelentés elkészülhessen.43 A négytagú bizottság (Pest és Buda helyettes városkapitányai, Pest tiszti ügyésze, Buda főügyésze) folytatta tevékenységét, de a december 20-án beadott jelentés mellett új nyilatkozatok és vallomások nem voltak. Vagyis az eltelt időben a bizottság csak az eddigi tanúvallomásoknak és nyilatkozatoknak az érintett személyek szerint illetékes város tanácsülése előtti nyilvános megerősítésével foglalkozott. A véglegesnek szánt jelentés a Fortuna bérlőjének vallomásával kezdődik, aki szerint szeptember 28-án déli 12 óra tájban érkezett a tábornok, szobájába ment, polgári ruhába öltözött és bérkocsin elhajtatott. Az 51. számú budai bérkocsis volt az, aki Lamberget először a főhadparancsnokság épületéhez, majd onnan Pestre, Majláth György lakásához vitte. Vallomása szerint Lamberg „darab idő múlva" egy másik úrral jött ki a főhadparancsnokság épületéből (a jelentés közli, hogy ez Blazovich őrnagy), akinél „több kézirat" volt. A kocsis szerint a gróf felmenve Majláth lakására az őrnagyot lenn hagyta az iratokkal, majd üzent, hogy vigye fel azokat. Az őrnagy az iratok nélkül jött le, gyalog eltávozott, majd a pesti 14. számú bérkocsival visszatéive, ismét fölment a lakásba, s visszatéive ezzel a kocsival elhajtatott. Az 51. számú bérkocsis — elmondása szerint — mintegy másfél órát várakozott, majd amikor leküldtek neki két pengó forintot, viszszatért Budára. Lamberg ugyanis a pesti 121. számú bérkocsival távozott, amelyet Majláth komornyikja rendelt a ház udvarára, ahol a „második lépcsőn" várakozott az az úr, aki „Schnell in die Festung" utasítást adta. A Hatvani utcából (Majláth lakásától) az Uri és a Kishíd utcán hajtott, de a puskákkal és kaszákkal felfegyverzett nép miatt egyre nehezebben haladt. A hídhoz érve, a vámháznál megkérdezte, hogy mi az izgalom oka, s azt a választ kapta, hogy „Lamberg a budai várat becsukatta". Ekkor — mondja a tanú — hallotta, „miként a kocsiban ülő gróf a batár leeresztve volt ablakait felhúzta", s az előablakon betekintvén azt látta, hogy utasa a kocsi egyik sarkába húzódva „arcát a felső ruhába rejtegeté". A budai oldalon a hídvámnál megálljt kiáltottak, a tömegből odaugrók kaszákat és szuronyokat szegeztek a kocsira, azt kiabálták, hogy „Hier ist der Schwarzgelbe!". A gróf a tanú szerint eleinte tagadta kilétét, s magát megfeszítve, akadályozta, hogy a kocsiból kirángassák. Végül a baloldalt lévőknek ez sikerült. Ekkor a kocsis, mivel egyik lovát ágyékba szúrták, elhajtott. Stern Móric könyvkötő, a budai nemzetőrség főhadnagya és a hídőrség parancsnoka szerint úgy fél kettő tájban különféleképp felfegyverzett emberek jöttek át a hídon Pestről, akik — mint hallotta — a várba mentek Lamberget keresni. A hídon érkezők között egy idő után feltűnt egy batár, amely előtt és mögött egyaránt fegyveresek vonultak. A kocsi előtt haladók azt követelték az őrparancsnoktól, hogy állítsa meg azt. Ez megtörtént, s az ő elmondása szerint a kocsi ajtaját kinyitva kérdezte, hogy ki az illető. „Ich bin der Feldmarschall-Lieutenant Graf Lamberg" - volt a válasz. Ezt követően nagy erőfeszítéssel sikerült neki és