Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

NÉPÍTÉLET LAMBERG FELETT 1083 már látni vélték, hogy Budán ágyúkat szegeznek az országgyűlésre. A „Fel Budára! jelszó mozgásban hozta a kaszákkal felfegyverzett tömeget, amely a hajóhidra tódult, amely azután a várban Hrabovszkytól követelte Lamberget. „Közben — folytatódik az elbeszélés — a Kolosi jogász által vezetett csapat — követve a kaszások tömegétől — találta a várból zárt bérkocsin Fehérvár felé igyekvő Lamberget, hogy Jellasicsot — mint beszélték — Budára vezesse." A szerző szerint amikor a tömeg Lamberg kocsiját körülfogta, a gróf tagadta kilétét, de Kolosy kijelentette: „Ismerem Bécsből!'. Majd a kocsi ajtajában álló Lamberget kardjával nyakonszúrta. A tömeg ezt követően a hídon Pest felé hurcolta áldozatát, mikor szembetalálkoztak egy szuronyos fegyverekkel felszerelt csapattal. Egy őrmester ráismert (?) Lambergre, s „Halj meg áruló!" kiáltással keresztülszúrta. A felbőszült tömeg a grófot összeszurkálta, széttépett véres ruháját emlékül elvitte, „de irományait és pénzét beszolgáltatta". A történet befejezése is tartalmaz új elemet: a nép a holttestet a lábánál vonszolta végig a hídon Pestre, de a hídfőben szurony és kaszahegyre tűzve mutatták fel a Redout-épület erkélyén álló képviselőknek.26 1881-ben az akkor 68 esztendős, hányatott sorsú Kászonyi Dániel kétrészes újságcikkben emlékezett az 1848 szeptemberi napokra, s Lamberg halálára. О Balogh János szerepére helyezte a hangsúlyt, s azt állította, hogy a tömeggel Budáról visszatérő Balogh ismerte fel Lamberget, aki azt mondotta, hogy Kossuthtal akar beszélni. Ekkor egy Bakó nevű, Porosz herceg gyalogezredbeli káplár szuronyát a grófba döfte, egy bécsi diák kardjával mellbe szúrta, majd Kolosy fejbe verte. Kászonyi szerint az agyonszurkált, letépett ruhájú Lamberg testét „kaszákra tűzve" vitték a Káraly-laktanyába, ahol az udvaron a földre dobták. Balogh szerepétől eltekintve, az elmondottak már ismerősök voltak. Annál nagyobb újdonságnak tűnt — és az eljövendő leírásokban gyakran idézett — Gelich Richárd, honvéd őrnagynak és emigránsnak a szabadságharc katonai szemmel megírt történetében adott tájékoztatója. Gelich jól értesültségét hangsúlyozandó közli, hogy Lamberg Melczer ezredes és Philippovich százados kíséretében érkezett. Majd a korábbi ismertetések hiányosságaira és pontatlanságaira hivatkozva „a leghitelesebb följegyzések és közlések alapján" terjedelmes lábjegyzetben ismerteti a Lamberg-gyilkosság részleteit. Eszerint Lamberg a nevezettek kíséretében délelőtt fél 10-kor érkezett Óbuda felől, s a budai várban a Fortuna vendéglőben szált meg. Polgári ruhát öltve előbb Hrabovszky főhadparancsnokot kereste fel, aki azonnal tájékoztatta, hogy Pest-Buda utcáin falragaszok hirdetik, hogy aki a gróffal szóbaáll, azt hazaárulónak tekintik. Lamberg ekkor kijelentette: „ő azzal a szándékkal jött, hogy békét csináljon és az összeütközést a magyar királyi és a es. kir. határőrvidéki csapatok közt megakadályozza. Más küldetést, úgymond, nem is vállalt volna el". Mindenekelőtt Batthyányval akart beszélni, mire Hrabovszky azt tanácsolta, hogy siessen, s mellé adta egyik segédtisztjét. Ez a tiszt azonban — állítja Gelich —, amint a budai várdombról lekocsiztak, arra hivatkozva, hogy valamit elfelejtett, visszatért. Lamberg így egyedül hajtatott át Pestre. Közben a Fortuna vendéglőben szolgáló fiatal ember jelentette a királyi biztos megérkezését a budai vár- nemzetőrségi főőrhelyén. A hír hallatán Hajnik, a rendőrség igazgatója Budára sietett, s megbizonyosodva annak valóságáról, jelentette azt a képviselőház elnökének. Eközben egy nagy embercsoport gyűlt össze