Századok – 1996
Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063
NÉPÍTÉLET LAMBERG FELETT 1069 vitte meg a többször említettük királyi manifestumot. Három órakor Batthyány Fehérvár felé utazott, s útja sikeréről holnap jelentést teend a háznak. "8 A komitéban (zárt ülésen) folytatott tanácskozásról nem készültek jegyzőkönyvek. Batthyány felháborodásából és Pázmándy Dénes képviselőházi elnök mentegetőzéséből azonban bizonyosak lehetünk abban, hogy a miniszterelnök a képviselőktől is kérte, hogy amíg távol van, a Ház ne tartson ülést. A radikálisok azonban Latour és Jellasics nyilvánosan beigazolódott kapcsolatának ismeretében, valamint a horvát sereg közeledése miatt gyanakvással fogadták Lamberg küldetését. Madarász László kezdeményezésére — aki maga is tagja volt a bizottmánynak — tiltakozó akciót szerveztek, s Madarász személyesen ment vonaton Kossuthért, akivel Cegléden találkozott. Kossuth este nyolc és kilenc között érkezhetett meg, s ezt követően a képviselők egy csoportja tanácskozást tartott, majd 31 aláírással a vonakodó Pázmándy elnököt a képviselőház összehívására kényszeríteték. Beleegyezése után „mozgósították' a képviselőket (feltehetően az Egyenlőségi Társulat segítségével), s éjjel tizenegy órakor összeült az aznapi második nyilvános ülés. Itt zsúfolt karzat előtt először Madarász fejtette ki véleményét a két királyi manifesztum törvénytelen jellegéről, majd fel is olvasta azokat. (Mivel szövegében azok csak a zárt ülésen részt vett képviselők előtt voltak ismertek.) Ezt követően Kossuth — oldalán karddal — lépett a szószékre, s elsorolta alkotmányos aggályait, egyben előterjesztette már elkészített határozati javaslatát. Ezt a jelenlévő képviselők felállva „közegyetértéssel" elfogadták. A határozat az alkotmány nevében eltiltotta Lamberg Ferencet az országban állomásozó fegyveres erők, vagy bármely fegyveres csapatok főparancsnokságától, s a polgári és katonai hivatalokat pedig az „érvénytelen s alkotmány felforgató állítólagos királyi rendelet'' elfogadásától, az annak való engedelmességtől. A Pesti Hírlap szeptember 28-áról kelt tudósítása szerint „egész este roppant tömeg gyülekezett a Redout-terem [a képviselőház színhelye] körül". A karzatok korán megteltek — írja, ami azt jelzi, hogy a szervezők az utca népét is mozgósították. A tudósító jól érzékelteti a főváros hangulatát, amelyet — mint mondja — a tömeg között járva tapasztalt: „A legingerültebb kitörések valának hallhatók mindenfelé, magyar és német nyelven egyaránt. " Mivel a Ház határozata már másnap reggel falragaszokon megjelent, az előbbi tudósítás szerint 28-án reggel megújult a csoportosulás, s „a legélénkebb részvéttel olvasá mindenki a képviselők nyilatkozatát a nemzethez és a hadsereghez".9 A képviselők és a közönség ezen a napon, tehát szeptember 28-án délelőtt várták vissza a táborba utazott miniszterelnököt. Batthyány — mint ismeretes — Lamberget nem találta ott. A horvát táborba átküldött Bubna őrnagy a királyi biztost ott sem találta, s Jellasics az őrnagy által bemutatott nyomtatott manifesztumnak nem is akart hinni. (Ervei indokoltak voltak: a nyomtatványt nem tekintheti hiteles dokumentumnak, s az udvarnak erről a lépéséről ő nem kapott értesítést.) Batthyány számára a helyzet érthetetlen volt, hiszen a nádor 25-én kelt levelében azt közölte, hogy Lamberg „a táborba le is küldetett ". Mivel a királyi biztos megbízatását sürgősnek kellett tekinteni, ha az összecsapást meg akarja akadályozni, már neki is meg kellett volna érkeznie vagy Pestre - vagy a táborba.
