Századok – 1996
Tanulmányok - Gergely András: A Frankfurt–Budapest szövetség kialakulása 1848 tavaszán V/1033
FRANKFURT ÉS BUDAPEST KAPCSOLATA 1848 TAVASZÁN 1035 tették, hiszen a „nemzetiség garantálása" vétójogot, vagy a kilépés jogának biztosítását is jelenthette. (Az ötvenes bizottság ugyanakkor titokban elhatározta Isztria bekebelezését: az egységes Németországnak szüksége lesz a Földközi-tengeri kijáratra.)1 3 Az ötvenes bizottság tiltakozását jelentette be a Wiener Zeitung április 21-i számában megjelent nyilatkozattal szemben, amelyben az osztrák kormány fenntartotta jogát a Frankfurtban hozott határozatok jóváhagyására, s bizottságot küldött ki a kérdés megvizsgálására.14 A Habsburg birodalmi problémák igazi bonyolultsága azonban csak a Prágába, Palacky visszautasításának okait felderíteni Frankfurtból indított küldöttség visszatérésekor derült ki. A küldöttek az egyetértés megteremtésének reményével indultak el: liberális felfogásuk hite szerint a szabad nemzetek között nem lehetnek konfliktusok, csak félreértésekről lehet szó, melyek tisztázhatók. A küldöttség először Bécsbe ment, s itt a hangulat megváltozását regisztrálhatták: a német egység iránti lelkesedés április végén-május elején alábbhagyott: a bécsiek attól féltek, hogy a német egységbe olvadva fővárosból kisvárossá süllyednek, s ezért legfeljebb laza államszövetséget fogadnának el. — A német demokraták persze bíztak abban, hogy „előbb vagy utóbb azok az osztrákok, akik most megjátsszák a merevet és büszkét, megalázkodva könyörögnek majd a német porta előtt, hogy Isten nevében kéljék, hogy engedjék be őket, nehogy a szlávok felzabálják őket... Ausztria a legjobb úton halad afelé, hogy tönkremenjen, és aztán minden erre vonatkozó feltételt el fog fogadni.15 " A német egység elleni hangulat kialakulása lehetett a valószínű oka, hogy az osztrák államvezetés (személy szerint Lebzeltern külügyminiszter-helyettes és Pillersdorf belügyminiszter) ki merte jelenteni a Frankfurtból érkezett tájékozódó küldöttségnek: a bécsi kormány ellenzi a szorosabb német egységet, mindenesetre „a jelen pártharcok közepette temporizálniuk kell".16 A frankfurti küldöttség tagjai az igazán kiábrándító tapasztalatokat Prágában szerezték. A tárgyalásokon heves vitákra került sor. „Végül a csehek nyíltan beismerték, hogy céljuk Csehország, sőt a többi osztrák tartomány elszakadása a Német Szövetségtől, és egy nagy szláv birodalom megteremtését óhajtják, amely aztán önálló országként léphetne kapcsolatba Németországgal."1 7 Az erőszakra csak erőszakkal lehet válaszolni: Schilling, a tárgyalóküldöttség vezetője, május 3-i beszámolójában az ötvenes bizottság előtt kijelenti, s a másnapi sajtó közzéteszi, „hogy Csehországot, ha jóakarattal nem lehet, akkor a kard élével kell megtartaniuk. Ugyanebben a fenyegetett helyzetben, mint a németek, vannak a magyarok, akik ellen Magyarország szlovák népességét lázadásra bujtogatják. Arról van tehát szó, hogy a magyarokkal közösen kell cselekednünk, hogy a szláv mozgalmakkal szemben, amelyek emisszáriusok által Illíriában, Boszniában, Bukovinában élesztetgetnek, hatékonyan szembe tudjunk szállni.18 " A bizottságjegyzőkönyve szerint pedig Schilling ekként tájékoztatott: „a csehek a magyarokat bárddal és láncos buzogánnyal —• melyek ott közhasznúak — akarják leigázni". О megmondta Prágában: nem kér az olyan szabadságból, amely egy nép, a magyarok kiirtása árán vívható ki. „Magának az osztrák kormánynak is kívánatosnak kell lennie, hogy egy pontot találjunk, ahol az Ausztriától csaknem teljesen különvált
