Századok – 1996

Közlemények - Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a 17–19. századi Magyarországon I/69

GÖRÖGÖK KERESKEDELME MAGYARORSZÁGON (17-19. SZ.) 99 ként Észak-Magyarországra s onnan az ország belsejébe — a 19. század elején indult meg. Az ottani fejlettebb viszonyok között, elsősorban a nagybirtok árutermelésének szolgálatában gyűjtötték tőkéjüket zsidók majd hazánkban is folytatták korábbi tevékenységüket, pénzüket az itteni termékek forgalmazásába fektetve. A galíciai „hullámok" primitívebb, részben földművelő, részben szatócs- és vándorkereskedéssel foglalkozó, az ortodox hagyományhoz erősen kötődő elemeket sodortak Magyarországra. A szegényebb zsidók — részben gazdagabb társaik szolgálatába állva — a korábban a görögök által forgalmazott vándorkereskedelembe bekapcsolódva a parasztok terményeit, a hulladékokat (bőrt, rongyot) gyűjtik be, egyúttal egyszerűbb közszükségleti cikkeket is árulva.5

9 Elsősorban a helyi és regionális felvásárló kereskedelemben helyezkedtek el, jórészt ők szervezték meg az áruszállítást, ők finanszírozták a mezőgazdaság modernizálását, utóbb a vasúthálózat kiépítését, a bank- és a bizományi üzletet. Mária Terézia 1774-es úgynevezett hűségeskü rendelete, amely a görögöknek a homagiatussá válás esetén a belföldiekkel azonos kereskedelmi lehetőséget kínált, egyfajta vákumot teremtett, mely szinte beszívta az amúgy is növekvő számban terjeszkedő zsidóságot. A belföldiekkel azonos feltételek melletti megtelepedés a görögök számára korábbi kedvezményeik megvonását és anyaországi üzleti kapcsolataik megtörését is jelentette. Az ingatlanszerezhetőségi jog egyfajta „röghöz-kötődést" eredményezett, addig mobilizálás útján gyarapított tőkéjüket jórészt mozdíthatatlanná tette. A polgárjog jelentős adófizetési kötelezettségekkel járt — ezt beépítették forgalmazott árucikkeik árába, s ezáltal versenyképességük — a sarkukban előretörő zsidókkal szemben elenyészett. A zsidók kereskedését, beköltözését — a bányavárosok kivételével — lehetővé tevő 1790. évi törvény a szabad vallásgyakorlás és hivatalviselés engedélyét kínálta a gazdasági elerőtlenedés állapotába süllyedő görögöknek. A zsidók számára egészen az 1840. évi 29. törvény megszületéséig, (mindezen más lehetőségektől elzárva) a tőkeakkumulációs területként a kereskedelem-és hitelügyletek kínálkoztak. Magyarországnak a birodalomba való bekapcsolására törekvő gazdaságpolitika azzal, hogy sokáig nem találta meg azokat a hazai tényezőket, amelyek a hagyományosan szabályozott polgári funkciók keretein képesek túllépni — megteremtette az idegen, előbb a görög, majd a zsidó kereskedőelemek létalapját. Az udvar magyarországi igényeinek még inkább megfelelő, azonos nyelvet beszélő zsidóság a felemelkedő mezővárosokban jut nagyobb élettérhez, szerephez. A feudalizmus késői századaiban — a számos hátráltató tényező ellenére is — a mezővárosok biztosítottak leginkább gazdasági gyarapodást és társadalmi emelkedést lakosaik számára. Az ezek sorában is modellértékű Kecskemét — a viszonylag kedvező történelmi előzmények következtében — úgy jutott el a polgári forradalom hajnalához, hogy gazdasági adottságai jobbak voltak az országos átlagnál és közvetlen környezeténél. Ennek egyik lehetséges indikálója az volt, hogy a magisztrátus a fel-felmerülő gazdasági és társadalmi feszültségek feloldására eredményes, jóllehet jelentős