Századok – 1996

Figyelő - Bálint Csanád: Magna Moravia a magyar Alföldön? IV/992

FIGYELŐ 993 kéziratban olvashatta — de nem használta — azt. Tanulságos összehasonlítani a két szerző érdeklődését, olvasottságát, mert az egyéni, alkati eltéréseken túl a két ország kora középkori történeti kutatásáról is kapunk egy-egy pillanatfelvételt. B. azt a hagyományos történeti irányzatot követi, melyet az École des Chartes fémjelez és amelyet a szerző — elragadtatott szavai szerint (p. XVII) — a Monumenta Germaniae Historica könyvtárában művelhetett. Érdeklődése középpontjában a karolingok állnak, azon belül is elsősorban a politikatörténet és a birodalom adminisztrációja. Figyelme Keleten alapvetően csak a birodalom határáig teljed, azon túl pusztán azon esetekben, amikor az ottani események valamilyen módon vagy a karoling, vagy a bizánci birodalommal, de legalábbis azok történetírásával érintkeznek; így a bajor hercegség 8-9. századi története is kizárólag a Nagy Károlyi politika szemszögéből nézve szerepel, alig titkolva a szerzőnek a birodalomszervezés iránti rokonszenvét. Ugyanezt a szemléletet tükrözi az a szembebeállítás is, mely szerint míg a magyar kalandozások Ny-Európa ellen irányultak, addig a német seregek csak alkalomszerűen támadták meg a Dunántúlt a 10-11. század során (p. 266) - no igen, de miért? Mert egy ilyen támadás lehetősége vagy a magyarok ereje vagy megfelelő politikai és katonai helyzet hiányában föl sem merülhetett, az ország bekebelezésére irányuló 105 l-es hadjárat pedig vereséget szenvedett... E. már ezen ifjúi munkájában is a német Südostforschung jellegzetes képviselőjeként áll előttünk; imponáló jártasságot mutat a téma szempontjából releváns közép- és délkelet-európai kutatásban, nem mellőzve a nemzeti nyelveken megjelent műveket sem. Bibliográfiája a méretét és részletességét tekintve imponáló, petittel szedve 40 oldalt tesz ki, míg az olyan, csak egyszer idézett cikkek mint pl. Gerics J. in: ActaUnivEötvös, sectio hist. 1957 (!); Ligeti L. cikke az avarok nyelvéről (!) lapalji jegyzetben szerepelnek. B. bibliográfiája feleannyi, a források listáján túl 20 oldalból áll. Jártassága a témakörben leginkább érintett közép-európai történeti és régészeti szakirodalomban, de még a térség földrajzában is (vö. „Preßburg = Czech Bratislava") komoly kívánnivalókat hagy maga után Tájékozódása esetlegességéről, ha nem éppen a tájékozatlanságáról árulkodik, hogy Hunfalvy Péterről ír (mentségére szól, hogy a hivatkozott Sós Ágnes-műben a keresztnév csak a kezdőbetűvel szerepel!), s a ma már jóval fontosabb szerzőket és műveket mellőzve viszont pl. gyakorta hivatkozik Márki Sándorra. Ez persze csak apróság és sokkal lényegesebb ennél, hogy a téma szempontjából döntő jelentőségű, egyáltalán nem idejétmúlt és nem-nemzeti nyelven közzéadott, a témáját a legközvetlenebbül érintő, világszerte ismert folyóiratokban megjelent müvekre nem támaszkodott, mint pl. Bona I.: Cundpald fecit...; Váczy P: Der fränkische Krieg und das Volk der Awaren, s bajosan képzelhető el érdemi hozzászólás a könyv kérdésköréhez Bóna I. teljesen idevágó cikke nélkül (Die Verwaltung und die Bevölkerung des karolingischen Pannoniens...) - összehasonlításképpen: ezeket E. használta! Az pedig már nehezen nézhető el, hogy — mégha ezek magyar nyelven jelentek is meg — olyan munkát mellőzött, mint pl. Bóna I. a Magyarország Története I. kötetében (E. ezeket is ismeri). Még mostohábban bánt el a cseh és szlovák történészek és régészek munkásságával: közülük a legjelentősebbek, B. Dostál, J. Cibulka, V Hruby, F Kalousek, V Vavrínek egyetlen művel sem szerepelnek a könyvében, a csehszlovákiai „nagymorva"