Századok – 1996
Közlemények - Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a 17–19. századi Magyarországon I/69
96 PETRI EDIT A Jászkunság A jászkunsági görögök valamennyien a kecskeméti kompániához tartoztak. Összeírásukat első alkalommal 1754-ben rendelték el.55 A kecskeméti kompániához tartozó görögök tehát szinte az ország minden pontján tartottak boltot, Pest megye 57 helységén kívül oly távol eső helyeken élő kereskedők, mint Újvidék vagy Pozsony, e kompániához tartozónak vallották magukat. Az újabb kutatási eredmények megerősítenek bennünket abban a felismerésben, hogy a kompánián, mint a kereskedéssel foglalkozók szerveződésén túlnyúlik a „consöcietas" intézmény jelentősége. A kompániák ilyen kiterjedtségét az tette lehetővé, hogy e korban egyazon személy minden további nélkül több városban is rendelkezhetett polgárjoggal.5 6 * * * A kereskedelem fogalmi meghatározása: keresetre irányuló iparszerű tevékenység, amely különféle produktumok vételét-eladását, cseréjét és közvetítését foglalja magában. A Balkánról származó török alattvalók a kül- és belkereskedelem határán mozogva — tranzitáruk forgalmazóiként kapcsolódtak be a kereskedelmi láncba. Ezt a tevékenyegüket preferálta a vámkedvezményük; mely abban állt, hogy vámot csak egyszer 3, majd 5%-ot fizettek: E szerint csak török áruval, csak nagyban és csak vásárokon kereskedhettek. Vásárolhattak a Habsburg birodalomban is árukat a 3 % vámkedvezmény ellenében, ezekkel az árucikkekkel csak török területen és csak ezekkel kereskedhettek. A szabályozás szerint ezeket az árukat is csak a kereskedelem ellenőrizhető színhelyein, a vásárokon adhatták vehették, minden nem nyilvános helyen történő adás-vétel a físcus kárával volt gyanúsítható. A görögök — mint minden kereskedő — haszonelvű tevékenysége abból állt, hogy onnan vigye el az árut, ahol a legjobb és a legnagyobb mennyiségben termelik és oda, ahol a legjobban és a legdrágábban elkel. Mivel maga tevékenység is két fél közti kapcsolatteremtésen alapul, fokozottan érvényes ez a kül- és azon belül is a tranzit-kereskedelemre. Alapja a változó viszonyokhoz való gyors alkalmazkodás — és a rendkívül fontos helyismeret, mely önmagában is egy gazdasági munkamegosztást feltételez. Mind a két különböző, egymással állandó küzdelemben álló birodalomnak érdekében állott, hogy országaik között a kereskedelmi lánc megszakítatlan legyen. A merkantilista szemlélet a „... publici boni et communis commercini incrumentum"-nak a Helytartótanács által képviselt alapelvével minduntalan szembeszegültek a provinciális érdekek. A helyi közigazgatási szervek ezt azon keresztül próbálták meg érvényesíteni, hogy csak az odavalók és csakis piacon vagy vásáron, ott is csak a hét meghatározott napjain árulhassanak. A kormányhatóság képviselte „libertás nundinalis" mindenkire kiterjedő kívánalma az adott helyi gazdasági érdekérvényesítéssel kompromisszumban csak a piacok és vásárok, nem pedig kereskedés teljes szabadságát védte.
