Századok – 1995
Közlemények - Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek II/381
DEÁK FERENC ÉS A RENDSZERES MUNKÁLATOK... 383 Az operátumokat felülvizsgáló zalai választmány kinevezésére a megye 1831. január 17-i közgyűlésén, közvetlenül az országgyűlési követek beszámolója után, és az újonnan elfogadott törvények kihirdetése kapcsán került sor.5 A 38 tagból álló népes választmány elnökletével Deák Antalt, a megye országygyűlési követét és első alispánját bízták meg. Szerepét és alispáni hivatalát 1831 júniusától Zalabéri Horváth János cs. kir. kamarás vette át. A megye főispáni helyettese, Batthyány Imre gróf (a hétszemélyes tábla ülnöke) nem vett részt a választmány munkájában, talán azért sem, mert közreműködője volt az országos bizottságnak. (Az országos bizottság másik zalai tagja, Szegedy Ferenc korábbi első alispán és országgyűlési követ ugyancsak távol maradt megyéje közéletétől.) Zala megye választmánya gyakorlatilag a hivatalban lévő, vagy korábbi években hivatalt viselő megyei főtisztviselőkből, valamint tekintélyes táblabírákból állt, akik túlnyomórészt a viszonylag vagyonos középbirtokosok közé tartoztak. Mágnás egy sem akadt közöttük, sőt még magasabb rangú egyházi méltóság sem, az egyháziakat csupán Ruszék József keszthelyi apát és Nova tudós esperese, Plánder Ferenc képviselte. Az ismertebb táblabírák közül Deák Ferenc mellett említést érdemel Kisfaludy Sándor költő, a balatonfüredi színház építtetője, és Skublics Károly zalaszentbalázsi birtokos, aki 1831-ben a megyének ajándékozta könyvtárát. Többen a választmány tagjai közül kifejezetten a Deák-testvérek rokonságához, vagy szűkebb baráti köréhez tartoztak, így mindenekelőtt Oszterhueber József, Deák sógora, és annak unokatestvére, Oszterhueber György, valamint Nedeczky Lajos főszolgabíró, Deák unokahúgának a férje. Ott volt a választmányban a család egykori gyámja, Hertelendy György, korábbi első alispán, valamint Csesznák József, a megye volt főügyésze, aki annak idején Deák Ferenc ügyészi pályafutását egyengette. Közéjük tartozott mégCsány László, a kehidai, és Séllyey Elek másodalispán, a söjtöri birtokszomszéd és jóbarát. Deák tehát, függetlenül az esetleges politikai szimpátiától és nézetazonosságtól, már eleve valamelyes támogatásra számíthatott.6 A választmány tagjainak sorában a 28. életévében járó Deák Ferenc lehetett a legfiatalabb. Az 1823 decemberében kitűnő eredménnyel diplomázott fiatal ügyvédet 1824. augusztus 9-én nevezte ki a megye adminisztrátora becsületbeli tiszti alügyésszé. (Ebben a hivatalában erősítették meg az 1825. június 6-i tisztújítás alkalmával is.) 1824. december 13-án Deák újabb megbízatást kapott; sógora, Oszterhueber József helyébe kinevezték a megye árvaválasztmányának jegyzőjévé is. Feladatait lelkiismeretesen és eredményesen teljesíthette, mert 1829. április 27-én táblabírói kinevezéssel tisztelték meg. Közéleti tekintélye a közgyűlési jegyzőkönyvekben rögzített jelenlévők névsorai szerint lassan, fokozatosan emelkedett, és 1831-ben már a legtekintélyesebb, egykor rangos hivatalokat viselő táblabírák között tartották számon. Hivatali elfoglaltságai kevésbé jövedelmet, sokkal inkább gyakorlati tapasztalatszerzést jelentettek a számára. Mind árvaválasztmányi munkája során, mind ügyészi tevékenysége közben a megoldatlan társadalmi problémák tömegével kellett szembesülnie. Ezek a tragikus emberi sorsokból kibontakozó keserű tapasztalatok érlelhették embertársai iránt rangkülönbség nélkül felelősséget érző, és rajtuk segíteni szándékozó politikussá a szülők nélkül felnövő, és már diákkorában is megértőnek, segítőkésznek mutatkozó, művelt és kivételes tehetségű fiatalembert.7
