Századok – 1995
Történeti irodalom - Mollay Károly: Első telekkönyv. Sopron város történeti forrásai. (Ism.: Tringli István) I/226
227 TÖRTÉNETI IRODALOM még kiadatlan anyagának közzétételére az elműlt években Sopronban új sorozatot indítottak. A Sopron város történeti forrásai címet viselő kiadvány öt osztályban jelenik majd meg. Az elsőben a városi könyvek, a másodikban a tanácsülési jegyzőkönyvek és a számadások, a harmadikban az elbeszélő források, a negyedikben az oklevelek és levelek, az ötödikben más levéltárak soproni vonatkozású anyagainak kiadását tervezik. A vállalkozás első kötete a város első telekkönyvét adja közre. Mollay Károly soproni város- és német nyelvtörténeti kutatásai valamint szakmai tekintélye biztosítékot jelentett a könyv minőségére. A sorozat első darabját Mollay és a kiadók is mintakötetnek szánták, remélhetőleg a sorozat későbbi darabjai is tudják majd e kötet színvonalát tartani. Az első soproni házösszeírás még 1379-ből származik, ezt azonban nem folyamatos vezetésre szánták, hanem csak arra, hogy egy adott a város története szempontjából fontos pillanatban rögzítse a telekviszonyokat. Az addig közös használatú szántóföldeket ugyanis ekkor osztották fel a városi háztulajdonosok közt. 1459-ben Ziegler János városi jegyző már kísérletet tett a folyamatos telekkönyvezés bevezetésére. Akkor ez még nem sikerült, 1480-ban azonban Steck János jegyző bejegyzéseivel kezdetét vette a telekkönywezetés. A kötet forrásközlései két korábbi oklevél kiadásával kezdődnek. A telekkönyv első íveit ugyanis nem egyszerűen összefűzték, hanem pergamencsíkokkal is megerősítették, e csíkok pedig két soproni adóslevél széthasításaiból keletkeztek. Az egyiket amelyik 1466-ból származik csaknem teljes egészében sikerült rekonstruálni, a másikat azonban csak töredékesen. A díszes kötésű könyvet folyamatosan vezették 1553. december l-ig. Összesen tizenkét kéz írását sikerült elkülöníteni, közülük nyolcét — a városi jegyzőkét — nevekhez is tudjuk kötni, a további négy azonban ismeretlen. A telekkönyv nyelve kizárólag német, jószerivel csak az egyházi ünnepek szerinti dátumokban bukkan fel néhány latin kifejezés. A szigorúan vett telekkönyvi bejegyzéseken kívül tartalmazza a telekkönyvezésért fizetendő illetékeket és egyetlen bekezdést az új városháza 1497-es építéséről. A telekkönyvbe bevezették természetesen a város területén fekvő ingatlanok adásvételét és cseréjét, ezeken kívül az egyházi oltáijavadalmaktól felvett kölcsönöket is bejegyezték, hisz a kölcsönösszeg fedezetére jelzálogként ingatlanokat kötöttek le. Az oltárjavadalmakra vonatkozó bejegyzéseket a többieknél még gyakrabban kellett előkeresni, ezért ezekhez külön tartalommutatót is készített már az első írnok, amit aztán később is több-kevesebb folyamatossággal kiegészítettek. Az egyes bejegyzések szigorú formulák közt keltek, idővel azonban a formulák változtak, bővültek, az 1520-as évektől az addig párszavas szavatossági záradékok hosszabbakká váltak. Egy-egy bejegyzés rendkívül sok információt tartalmaz: a jogügyletet kötők neveit, az ingatlan fekvését, minőségét, a szomszédokat, gyakran feltüntették a hivatalban levő polgármester és az írnok, a tanácsurak, a rokonok neveit is. Zálogolásnál természetesen a zálogösszeg, a törlesztőrészletek és a fizetési határnapok is feljegyzésre kerültek, egy valamiről azonban csak nagyon ritkán tudósít a telekkönyv: a vásárolt ingatlanok áráról. A szöveg közreadása a telekkönyv eredeti rendje szerint történt. Az egyes bejegyzéseket a kiadó folyamatosan növekvő számokkal látta el, az egymás után következő összetartozó darabokat törtszámokkal jelezte. Összesen 972 dokumentumot tartalmaz a kötet. A mutatózás szintén dokumentumszámok alapján történt. A dokumentumok 1%-ának részletes ellenőrzése után, mely úgy történt, hogy a 17-es számra végződő dokumentumokat néztük át, semmiféle hiányosságot nem tapasztaltunk, minden egyes, a dokumentumokban szereplő név vagy fogalom megtalálható volt a mutatóban is. A mutató azonban, mely Házi Jenő rendszerét követi, csak kellő gyakorlat után kezelhető, mivel a nevek tárgyszavak alá vannak besorolva. Pl. az 517. dokumentumban szereplő Grazer Kristóf a Sopron címszó alatt szerepel a polgárok alcímszó alatt, mivel az oklevélben hivatalviselését említik, ezért ez a szám nem áll neve mellett, hanem tovább kell keresni a polgármester, illetve a városi tanácsnok címszó alatt, igaz erre utalás áll itt. A teijedelmet alig néhány oldallal növelte volna meg egy kizárólag alfabetikus rendű mutató, amelyben több utalószó lenne található. A könyv végén — akárcsak Házi néhány kötetében — található egy kétoldalas szójegyzék, mely a gyakrabban előforduló, más szövegekben azonban ritka, vagy jogi szempontból magyarázatra szoruló szavak fordítását adja. Mellékletként közölték Sopron későközépkori térképvázlatát, ami a telekkönyvben előforduló helynevek pontos helymeghatározását segíti elő, a telekkönyv papírjának vízjegyét és az első oldal facsimiléjét, valamint az érintett korszakban hivatalban volt polgármestereket és városbírákat hivatalviselésük évszámával együtt. A telekkönyv kiadása még egy szempontból fontos mintakötet: Mollay Károly összeállított egy forráskiadási szabályzatot a sorozat későbbi készítői számára a német nyelvű források kiadására, természetesen maga is ezen alapelvek szerint járt el. Ha a sorozat további kötetei is
