Századok – 1995
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A debreceni posztószövők legrégibb céhszabadalma I/63
94 PACH ZSIGMOND PÁL 84 Szakály F.: Magyar kézművesség a XVI. századi hódoltsági mezővárosokban. In: V. KtSz (Veszprém, 1984). Szerk. Nagybákay R. - Németh G. Veszprém, 1985, 10. 85 A Debrecen-monográfia I. kötetében más fejezetek szerzői is utaltak a 14. század végi céhlevélre, illetve a szabadalmat nyert kézművesek mesterségére: Takácstól, de egymástól is különbözően. Módy Gy.: „a még 2395-ben is Homok utcának nevezett Csapó utcá"-ról írt (I, 121), Szendrey I. viszont „az 239S-ban még Homok utcának nevezett, de a 15. századtól máig Csapó utca nevet viselő út"-ról (I, 161; vö. 175). Szendrey szerint Szilagyi Erzsébet 1467-ben „a Csapó utcai gubacsapókat" ruházta fel vásártartási kiváltsággal (I, 223); Bársony I. szerint „a gubacsapók és a szűrszabók részére", illetve „a szűrcsapó mestereknek" adott ilyen jogosítványt (I, 356). 86 Takáts B.: Debrecen ipara 1693-ig. In: DT, I, 413-414.(Az első két kiemelés Takácstól, a többi tőlem.) - Az 1398. évi szabad alomlevelet, Monaki Sándorral együtt, nem Debreceni Dózsa János és László adta ki, hanem Debreceni Dózsa fiági leszármazottjának, Jánosnak a fia, László: 25. jegyzet. 87 DT, I, 271-294. (Függelék az V. fejezethez) 88 Szakály: 10. - A többi mezővárosban viszont a csapókat is számba vette, ha talált ilyen mester-embert; s előadásának záró következtetése az volt, hogy „a textiliparból csak a jellegzetesen paraszti csapók és nyírok tudtak itt [a hódoltsági mezővárosokban] meghonosodni": 19-22, 28. -Más kérdés, hogy a posztónyírás, mint a posztókikészítés kényes befejező művelete, mennyiben tekinthető jellegzetesen paraszti mesterségnek: 101. jegyzet. 89 DT, I, 274. 90 DVJ, 1547, 26; 1548/1549, 6, 14; 1550/1551, 32; 1551/1552, 85; 1554/1555, 50, 56; 1555/1556, 55; 1564/65, 24, 29, 59. - A magisztrátusi jegyzőkönyvek nemeseik debreceni Csapókról tesznek említést, hanem abádi Csapó Mátéról és nagykállói Csapó Andrásról is: 1556/1557, 27, 37. - A Csapó családnévvel ez idő tígt az ország más vidékein is találkozunk; lásd pl. Kredics L. - Solymosi L., A veszprémi püspökség 1524. évi urbáriuma (Új Történelmi Tár, 4.) Bp., 1993, 25, 62, 104, 107. 91 A kérdésre vonatkozó újabb szakirodalmat lásd Szakály előadásának jegyzeteiben. Vita volt e körül a veszprémi konferencián is: V. KtSz, 286. - Vö. Gál E. megfigyelésével is, aki az óbudai uradalom mezővárosainak magyar lakosai körében még a 18. század elején is igen gyakorinak találta, hogy a foglalkozást jelentő név viselője valóban azt a foglalkozást űzte: ugyanott, 80-81. 92 DVJ, 1547, 24. 93 1549. szeptember 12-én Bodó Tamás elismerte, hogy Jó Benedeknek 5 vég posztóval tartozik: DVJ, 1548/1549, 219; lásd még 171, 179; 1550/1551, 38; 1551/1552, 69, 84; 1554/1555, 8, 21, 27; stb. 94 DVJ, 1550/1551, 27. - Egy 1554. április 28-i bejegyzés arról tanúskodik, hogy az 1470-ben a csapó mesterek bírájaként említett Sike Péter (47. jegyzet) hasonnevű leszármazottja is szövőszéken dolgozott: 1554/1555, 7. 96 DVJ, 1555/1556, 19, 40. 96 Szűcs: III, Debrecen, 1871, 987. 97 DT, I, 413. 98 Szűcs: I, 118-123; Takács is az ő közlésére hivatkozott: DT, I, 651. - A Céhkataszter, 3601-3128-468 kódszámából kitűnően, szintén a szabó- és posztónyíró-céh szabadalmának tekintette az 1468. évi szabályzatot, de az erre vonatkozó adat kimaradt a felsorolásból: II, 293. 99 Szűcs az 1468. évi szabályzatnak a 17. század elején készült magyar fordítását műve I. kötetében még helyesen, azzal vezette be, hogy az okmány „a posztó-saióó és a posztú-nyírő mesterek" iparűzésére vonatkozik: 118. - A II. kötet vége felé viszont már úgy utalt vissza rá (és a későbbi, 1599. évi szabályzatra: lásd 121. jegyzet), mint annak bizonyságára, hogy „mind a posztó-és szűrszabók, mind a szűrcsapók a régibb időkben ugyanazon céhtársulatot képeztek, s egy privilégium alatt voltak": 643. - Áz utóbbi, téves értelmezést Bartha is átvette: 17. Arra a jelentésre hivatkozott, amelyet a gubacsapók és szűrszabók majdani viszálya kapcsán, 1801-ben készítettek a debreceni tanács számára (lásd 20. jegyzet), és Györffy (1930) tett közzé: 112-119. - Am a jelentést századok múltán összeállító két városi szenátor szintén félreértette az 1468. és 1599. évi szöveget amikor úgy vélte: „megtetszik [belőlük, hogy] a régi időkben a szabók és a szűrcsapók egy társaságban és egy privilégium alatt voltak": 12. - Mi a félreértések közös gyökere? Kiderül Szűcsnek a téves értelmezést megelőző mondatából, amely szerint „a szűrdaróc (griseus) művekkel ... foglalkozó gyapjúmívesek (lanifices) részint szűrcsapók (sartores grisei), részint szúrszabók (pannirasores) valának": 642-643. - A sartores grisei azonban nem szűrcsapókat, hanem szűrszabókat, a pannirasores pedig nem szúrszabókat, hanem posztónyírókat jelent. Az 1468. évi szabályzat tehát
